A világ bármely pontján éljünk és bármivel foglalkozzunk is, egy biztos: számtalan emberrel kerülünk kapcsolatba, legyen szó a családról, a barátokról, kollégákról. Ez magával hoz számos olyan helyzetet, ahol választás elé kerülünk: REAGÁLUNK vagy VÁLASZOLUNK arra, ami látunk, hallunk vagy tapasztalunk.

Bár papíron hasonlónak tűnhet a két kifejezés, a kapcsolatainkra gyakorolt hatásuk merőben különbözik egymástól. Nézzünk bele kicsit mélyebben, mit is jelentenek, milyen hatásuk van, és hogy hogyan tudjuk a viselkedésünk tudatosításával jobban kezelni a mindennapokban jelentkező, kihívást jelentő helyzeteket.

Mi a különbség a reakció és a válasz között?

Ha végig nézzük ezt a felsorolást, elég látványos a különbség: a VÁLASZRA berendezkedett hozzáállás nagyobb valószínűséggel vezet hosszú távon pozitívabb eredményekhez, mint a REAKTÍV pozíció. Persze, ez valószínűleg sokunknak egyértelmű, mégis, lépten-nyomon megtapasztalhatjuk, hogy a mindennapokban inkább a „visszakézből adott” REAKCIÓKKAL találkozunk, akár mi kapjuk, és igen, valljuk be… akár mi adjuk.

Általánosságban ritkán fordul elő, hogy rászánunk egy-egy pillanatot arra, hogy elgondolkodjunk, mit akarunk elérni szavainkkal vagy tetteinkkel. Frusztrációk tömkelege ér minket: visít a gyerek, bunkó a pénztáros, a sofőr az orrunk előtt csukja be a busz ajtaját, beszól az Anyánk, fellöknek a postán, a főnök egy zsarnok.. Ilyen helyzetekben pokoli nehéz szentként mosolyogni és nyugodtnak maradni.

Hogy néz ki a gyakorlatban mindez?

Szögezzük le: a hirtelen, ösztönös reakció, nagyon is fontos szerepet játszik az életünkben! Gondoljunk bele, milyen nagy bajban lennénk, ha a az úton átrohanó gyalogost meglátva merengeni kezdenénk, hogy vajon fékezzünk-e vagy sem? Majd azon, hogy mi lesz, ha egyiket, vagy másikat tesszük? Vagyis, az azonnali reakció ugyanúgy elengedhetetlen, hogy túléljünk, kérdés, hogy ott és akkor alkalmazzuk-e, amikor annak helye van.

Bár ezek a példák nagyon általánosak, mégis jól mutatják, hogy a REAKCIÓK és a VÁLASZOK hogyan vezethetnek egészen eltérő irányba. A viselkedésünket befolyásoló tényezők sok esetben mélyen gyökereznek, javarészt tudattalanok. Mivel mindannyian érzelmi lények vagyunk, a korábbi tapasztalatok alapvetően befolyásolják, hogyan kezeljük a körülöttünk zajló eseményeket.

Azok az emberek, akik valamilyen traumán mentek keresztük -akár gyermek, akár felnőttkorban-, sokkal inkább ösztönösen REAGÁLNAK azokra a helyzetekre, amikor fenyegetve, sarokba szorítva, tehetetlennek érzik magukat. Az egyes események önmagunkban megélt emlékezete olyan nyomokat hagyhat bennünk, amelyek befolyásolják azt, hogy hogyan fogadjuk a minket ért impulzusokat. Ez az önvédő reakció pedig nem csak harag vagy agresszió képben jelenhet meg, de megnyilvánulhat akár tagadásban, menekülésben is.

Inkább válasz, mint sem reakció? Hogyan kezdjünk neki?

Egy egyszerű -akár csak esetlen módon, poénnak szánt- hirtelen „csípőből tüzelés” miatt az addig kellemes hangulatú baráti megbeszélés is csúnya összecsapássá válhat, nem is beszélve a szorító munkahelyi határidők okozta felfokozottságról, a családi program megszervezéséről, esetleg az ünnepi készülődésről, hiszen ilyenkor a feszültség egyre csak növekszik. És minél nagyobb a nyomás, annál könnyebben sértődést, konfliktust okozhat egy meggondolatlan mondat vagy gesztus.

Mondhatjuk, hogy ez természetes. Vagy azt, hogy ez az élet része, ilyen mindig volt, van és lesz is… Viszont minél tovább cincáljuk a kérdést, annál inkább érezhetjük, hogy mégse jó ez így, hiszen nem akarunk megbántani ok nélkül senkit, pláne nem azokat, akik még közel is állnak hozzánk… De akkor mégis mi lehet tenni?

Ha tetszik, ha nem, ha elcsépelt, ha nem: a megoldás a tudatosságunk, az önismeretünk és az önreflexiós képességünk környékén keresendő. Mindannyiunknak el kell ismerni azt a tényt, hogy végső soron mi döntjük el, hogyan viselkedünk és ezért a viselkedésért a felelősség is minket terhel.

Ez talán szigorúnak hangzik, de van három jó hírem ehhez kapcsolódóan:

  1. Sosem késő elkezdeni.
  2. Ér hibázni! Ugyanis, ha hibázol, azt jelenti, hogy csinálod.
  3. Őszintén bocsánatot kérni mindig jó megoldás.

Az induláshoz és a gyakorláshoz egy kis segítség

1) Állj meg!

Amint bármi történik, ami reakciót vált ki belőled, állj meg pillanatra, és vegyél egy mély levegőt. Persze lehet, hogy most úgy érzed, könnyebb mondani, mint megtenni, de a szokásokkal az a helyzet, hogy minél többet csinálod őket, annál inkább beépülnek.

2) Gondolkodj!

A levegővétellel párhuzamosan szánd ezt a néhány másodpercet arra, hogy átgondolt mit és miért érzel. Haragszol? A harag egy úgynevezett fedő érzelem, vagyis mindig van valami más mögötte: félelem, aggodalom, bizonytalanság, frusztráció… Ha meg tudod határozni, hogy mit tapasztalsz magadban, akkor már fél úton jársz.

3) Dönts!

Miután sikerült meghatároznod, hogy mi érzel, el tudod dönteni, hogy hogyan cselekedj. A különböző helyzetek különböző visszajelzéseket igényelnek, de a megoldás útja egységes: a lényeg, hogy tudatos döntést hozz, olyat, amit később kevésbé valószínű, hogy megbánhatsz.

4) Válaszolj!

Ha az érzéseid és a gondolataid rendben vannak, tehát, a higgadtságodat visszanyerted, add meg a VÁLASZT a másik félnek, úgy, ahogy azt a legjobbnak ítéled meg az adott helyzetben. Bármennyire is lerágott csont, de tény: a szavak és a tettek komoly következményekkel járhatnak, ezért az egyik legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk megfelelő VÁLASZT adni arra, ami elénk kerül.

Végszó

Fontos szem előtt tartani, hogy senki sem tudja folyamatosan kontroll alatt tartani önmagát, így nem kell bűntudatot érezned, ha előfordul veled, hogy visszakézből reagálsz, csak az a kérdés, hogy ez mennyire uralja az életedet.

Vannak, akik az egész életüket a világtól elvonultan, meditálással töltök, hogy uralkodjanak önmagukon, és még ennek ellenére sem valószínű, hogy maradéktalanul képesek lesznek rá.

Legyél türelmes magaddal, ember vagy, hibázol és ez rendben van. Egy megszokott viselkedési tendencia, szokás megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Szinte biztos, hogy soha nem fogod tudni teljesen elnyomni reaktív üzemmódodat egyes helyzetekben, de ha türelemmel vagy magad iránt és elszánt a változás iránt, a fejlődésed garantált.

Ha pedig a fejlődésedhet támogatásra van szükséges, merj elindulni és merj segítséget kérni! ITT bővebben is olvashatsz arról, hogy neked hogyan tudok segíteni. Szeretettel várlak, ha megérett benned a fejlődés, változás iránti igény!


A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. View more
Tudomásul vettem