Orsi (33) egy hullámzó időszakban, a kapcsolataival küszködve és emellett a személyes céljaiban elveszve keresett meg. Szeretett volna megnyugodni, a kapcsolódásait tudatosabban kezelni valamint a tervezgetésen és álmodozáson túl lépve elindulni a céljai megvalósítás felé.
2X5 alkalmas coaching folyamatban (közte fél év szünettel) dolgoztunk együtt, a célunk az volt, hogy
a bizonytalan, elindulni, változtatni nem merő, másoknak túlságosan megfelelni akaró és emiatt aztán gyakran lázadozó attitűdjét átformáljuk és önmagát elfogadó, az értékeit ismerő, a céljai felé elkötelezett és a másokkal való kapcsolódását egészségebben kezelő működést alakítsunk ki.
Olyan témák mentén haladtunk, mint
- a kapcsolódási mintázatainak tudatosítása és rendezése,
- a túlságosan alkalmazkodó viselkedésének megváltoztatása,
- a saját értékeinek feltárása, önbecsülésének támogatása,
- a változással kapcsolatos félelmeinek felderítése, oldása,
- önmaga felé való empatikus hozzáállás fejlesztése,
- a mások és saját maga (!) felé való határhúzásban tapasztalt kihívások feltárása és rendezése,
- az érzelemkezelési elakadásának rendezése, tudatos működtetése.
Így foglalta össze a tapasztalatait és a saját fejlődési útját az utolsó, folyamat záró alkalmunkon.
Mi volt a legfontosabb felismerés számodra a folyamat során?
A coaching előtt viharban éreztem magam, amit sikerült lenyugtatni. Egyrészt megértettem hogyan és mivel akadályozom magam és miért vagyok hajlamos túlagyalni helyzeteket, a döntéseimben kételkedni, és akár le is beszélni magam számomra fontos dolgokról.
Másrészt, hogy a saját magamhoz fűződő viszonyomon is kell változtatnom, mert a határaim jobb meghúzása nem csak mások felé, hanem önmagam felé is legalább annyira akadozik.
Ezek a felismerések arra is bíztattak, hogy menjek a komfortzónámon kívülre lépni, és dolgozzunk azon, hogy az eddigi vislekedésemen és a hozzáállásomon változtassunk.
Miben látod a legnagyobb változást?
Más perspektívából nézek magamra: megengedjem, hogy szeressem magam és kevésbé féljek a változástól. Vagyis, hogy engedjem be a – már elért – jó dolgokat.
Sokat alakultak a határaim: gyakorlatokat, konkrét technikákat tanultunk, arra, hogy hogy lendüljek túl a saját bizonytalanságom, ami miatt az alkalmazkodás és a lázadás között billegetem folyamatosan és amit egy az egyben meghatározta a külvilággal való kapcsolatom is.
Jó volt két alkalom között ezeket a módszereket élesben is próbálgatni és önbizalmat adott, hogy hamar voltak sikerélményeim is: könnyebben ki tudtam fejezni, amit szeretnék, vagy épp azt, ami nekem nem jó, ráadásul úgy, hogy ezt a másik is és én is teljesen OK-nak éreztük. Régebben ez nagy visszatartó erő volt. Mit gondolhat a másik, ha ezt vagy azt mondok, teszek, vagy egyáltalán kimondom, hogy NEM, mikor arra van szükség.
A közös munkánk volt a híd a-között, hogy tegyek is érte és ne csak álmodozzak arról, hogy változtatok valamin.
Hogyan érezted magad a közös munkánk során?
Nekem nagyon fontos volt, hogy olyan segítőt válasszak, aki biztonságot ad és meg tudok bízni benne. Ez nálad maximálisan teljesült. Akármikor mentem, még ha úgy éreztem is előtte, hogy nem tudom miről fogok beszélni, valahogy mindig elgondolkodtató, sőt, megvilágosító gondolatokkal jöttem el tőled. Stabil támasz voltál számomra egy nehéz időszakban. Nekem a közös munkánk segített megtalálni magamban az erőt, a nyugalmat, a hitet és a bizonyítékot, hogy képes vagyok arra, amiről nagyon sokáig nem hittem, hogy lehetséges számomra is.
Ha pedig megfogott Orsi története, és te is úgy érzed, itt az idő, hogy megdolgozd a félelmeidet, rendezd az érzelmeidet és tudatosabb működésre válts, jelentkezz be hozzám egy ingyenes konzultációra, ahol átbeszéljük, hogyan tudlak támogatni a fejlődében.