Mindannyian máshogy motiváljuk önmagunkat és törekszünk a céljaink felé. Van, aki lassan tervez, van, aki határidőket tűz ki… és van, aki az önmagával szembeni szigort, sőt kritikusságot választja.
De vajon mi történik, ha ezt a belső nyomást félretesszük, és valami máshoz nyúlunk inkább? Például kedvességhez, együttérzéshez – hogy megszólalhasson a bennünk élő gondoskodó szülő? Ebben a blogbejegyzésben Réka történetén keresztül mutatom meg, hogyan válhat a belső kritika helyett az önmagunkkal való együttérző támogatás a motivációnk forrásává.
„Jaj, szegény, milyen nehéz lehet most neki… Vajon mit tehetnék érte, hogy egy kicsit is könnyítsek a helyzetén?”
Tettél már fel magadnak ehhez hasonló kérdést, amikor valaki más szenvedését láttad? Ezt nevezzük együttérzésnek – és ez az emberségünk egyik legalapvetőbb és legszebb megnyilvánulása mások felé. Amikor látjuk, hogy valaki nehézséggel küzd, ösztönösen is odafordulunk – talán egy kedves szóval, bátorítással, vagy épp a gyógyító csönddel.
És azt tudtad, hogy az együttérzésünk nem csak mások felé irányulhat? Létezhet ez önmagunk felé is – ezt hívják önegyüttérzésnek. Az önegyüttérzés – az önmagunhoz való empatikus odafordulás – nem valami ezoterikus hókuszpókusz, és nem is a “Szeresd madad” sokszor giccses formája. Sokkal inkább egy belső hozzáállás, egy szemlélet, amely nemcsak önmagunkkal, hanem ezen keresztül másokkal való kapcsolódásunkat is mélyíti.
Ez a hozzáállás azt jelenti, hogy:
- kedvességgel fordulunk önmagunk felé, bármilyen helyzetben is legyünk;
- elfogadjuk, hogy a tökéletlenség, a kudarc és a szenvedés az élet része;
- és hogy a jelenben vagyunk – a múlton való rágódás vagy a jövőtől való szorongás helyett.
De vajon honnan eredhet ez a fajta belső hozzáállás?
Képzelj el egy igazán szerető, gondoskodó, önzetlen kapcsolatot az életedben. Ahol a másik ítélet nélkül ott van veled, támogat, bátorít, gondoskodik rólad. Akkor is, ha hibáztál. Akkor is, ha épp nem a legszerethetőbb arcod mutatod, sőt talán a legrosszabb formádban vagy.
Ki lehet ilyen számodra? Erre sokan rávágnák: a szüleim / a párom / a barátaim – de…
Mi van akkor, ha neked más a tapasztalatod? Ha:
- a szüleidtől nem kaptál számodra elegendő, feltétel nélküli bíztatást, dicséretet,
- a párkapcsolatodban hiányzik a valódi elfogadás és támogatás, esetleg éppen nincs is kapcsolatod,
- a barátaid a maguk életét élik (természetes módon) – és talán nem is tudnak úgy támogatni, ahogyan az neked segítéség lenne.
Ha ez ismerős, ne csüggedj. Nem vagy egyedül. Sokkal többeket érint ez, mint gondolnád. De van egy jó hírem is: nem vagy kiszolgáltatva annak, hogy csupán kívülről várd a támogatást. Te is tehetsz azért, hogy megkapd azt a törődést, szeretetet, elfogadást, ami talán eddig hiányzott – önmagadtól.
Más szóval: Te is lehetsz önmagad gondos, jó szülője!
Minden ember személyiségének alapvetően része a gondoskodói attitűd, de könnyebben működtetjük mások felé. (Sajnos) ezt tanultuk meg, ez az ösztönös viselkedésünk. Pedig ugyanilyen fontos, hogy ezt magunk felé is gyakorljuk – mert ha kapcsolatba lépsz vele, ha megismered, megérted a működését és gyakorlod is, akkor bármelyik nehéz pillanatodban ott lehet veled, és segíthet. Mindig! Nem mellesleg, ha magaddal együttérző vagy, mások felé is könnyebben válsz támogatóvá, együttérzővé.
Például:
- emlékeztethet a sikereidre, amikor túlságosan kritikus vagy önmagaddal;
- megnyugtathat, amikor fájdalmas érzésekkel szembesülsz;
- bátoríthat, amikor valami nagy lépés előtt állsz;
- elfogadást adhat, amikor valami nem sikerül.
Hogyan építheted ezt a kapcsolatot önmagaddal?
- Halkítsd le a belső kritikus hangját – vedd észre, ha minősíted magad.!
- Kerüld a fekete-fehér gondolkodást!
- Tudatosítsd a saját erősségeid, jó tulajdonságaid, eredményeid!
- Fogalmazd meg a szükségleteidet, és gondoskodj a testi, lelki, mentális jóllétedről!
- Békülj meg a múltaddal – add meg magadnak a lezárás és a továbblépés lehetőségét!
- Gyakorold a tudatos jelenlétet (mindfulness) – kezd az érzékszerveid tudatos használatával, de még jobb, ha megtanulsz meditálni is.
És hogyan néz ez ki a gyakorlatban?
Erre a kérdésre egyik kliensem történetét hoztam példaként.
Réka a szakmájában sikeres, kreatív vállalkozó, mégis úgy érezte, hogy semmi sincs a helyén az életében. Nem tudta pontosan meghatározni, ki is ő, és merre tart. Nem volt jelen drámai krízis a mindennapjaiban, de amije volt, azt nem tudta sem értékelni, sem élvezni. Ami után vágyott, abba az irányba pedig nem tudott – vagy nem mert – elindulni.
10 alkalmas coachingfolyamatban, közel 5 hónapon át dolgoztunk együtt azon, hogy az önmagával szemben erősen kritikus, érzelmeit nehezen kezelő és másokkal szemben bizalmatlan működését átalakítsuk. A cél egy olyan tudatosabb, elfogadóbb, önmagához és másokhoz is kapcsolódni képes attitűd kialakítása volt, amelyben megtalálja a helyét.
A közös munka során többek között az alábbi témákkal dolgoztunk:
- a kapcsolódási mintázatainak felismerése (alá-fölérendeltség),
- a nem-et mondás kihívásai – másokkal és önmagával szemben is,
- az erős segítő, megmentő attitűdjének gyökerei,
- az önkritikus hozzáállása és ennek hatása másokra,
- saját értékeinek tudatosítása, önbecsülése erősítése,
- önmaga elfogadása és felvállalása,
- érzelemkezelési elakadásainak rendezése, tudatosabb kezelése,
- intuíciójának fejlesztése.
A folyamat végi összefoglaló és értékelő ülésen ezeket a gondolatokat osztotta meg velem:
Mi volt a legfontosabb felismerés számodra a folyamat során?
“Több is volt. Egyrészt, megértettem a viszony rendszereket, az alá-fölérendeltségi helyzeteket a baráti, a munkahelyi vagy a korábbi párkapcsolatokban. Egy nagyon sajátos logika mentén működtem, ami fekete-fehér és zárt volt, a változást szinte teljesen kizáró, sokszor játszmákkal teli és ahol tudattalanul is de áldozat szerepbe tettem magam.A másik pedig, hogy az érzelmeimet tudattalanul mennyire elnyomtam magamban és ezt látva és változtatva a berögződéseimen, lehetek én is gondoskodó, jó szülő saját magam számára, aki nem kritizál, hanem támogat és elfogad.”
Miben látod a legnagyobb változást?
“Könnyebben elfogadom, ha valami nem sikerül rögtön és tudom, hogy újra próbálhatom. Tudok magamra támaszkodni, korábban ez sokkal inkább dacból működött, nem pedig belső erőből. Jobban bízom a saját döntéseimben, mint korábban. Egyre inkább jelen tudok lenni a hétköznapjaimban, jobban tudom élvezni a kis dolgokat, sokkal jobban megértem a saját működésem, rendszerem. És ha bármi történik, már van sok eszközöm, amikkel tudok változtatni. Úgy érzem, nagyon hosszú utat tettem meg!”
Hogyan tovább?
“Mindenképpen a pihenés és a folyamat mélyebb feldolgozása a célom. Új technikákat szeretnék felfedezni, megismerkedni a mindfulness-sel, meditációt a minden napjaim részévé tenni. Beépíteni a közösen tanult technikákat. Összegyűjteni azokat a tevékenységeket, amik bár kis dolgok, de mégis szeretem őket csinálni. Van pár hosszabb távú célom, de ezeket már nem mindenáron és minél hamarabb szeretném, hanem fokozatosan.”
Volt olyan eszköz, ami különösen sokat segített neked?
“Igen. Sokat segített feldolgozni az egyes alkalmakat. Egy-egy érzelmekkel teli alkalom után jobban kitisztult a „lényegi” rész és tisztábban láttam. A saját naplómat is használtam, főleg az alkalmak között, az segített megnyugodni, amikor egy olyan feladatot gyakoroltam, hogy leírjam az érzéseim. A coaching folyamat végére rengeteg hasznos eszközt tanultam, amik segíthetnek a későbbi nehéz helyzetekben és a korábbi bizonytalan életterületeimre sokkal bizakodóan, magabiztosabban tekintek.”
Hogyan érezted magad a közös munkánk során?
“Lelkesen álltam hozzá az alkalmakhoz, de az a nyitottság és biztonságérzet, segítő szándék, mindig megfelelő pillanatban érkező kérdések, megnyugtató mondatok, amiket Tőled kaptam segítettek a valódi változás elérésében és abban, hogy bármilyen nehéznek éreztem egy témát mertem róla beszélni. Nagyon hálás vagyok, mert sokkal többet kaptam az alkalmaink során, mint azt remélni mertem volna!”
Megérintett Réka története? Esetleg magadra is ismertél benne?
Lehet, hogy most még csak ismerkedsz az önegyüttérzés fogalmával. Vagy már régóta próbálod halkítani a belső kritikust, de úgy érzed, egyedül nem megy.
A jó hír, hogy nem vagy egyedül – és nem is kell egyedül végigmenned ezen az úton. Ha szeretnél támogatást kapni ebben a belső áthangolásban, szeretettel hívlak egy ingyenes konzultációra. Ott megnézzük, hogyan működik mindez a gyakorlatban – és hogyan válhat ez a te történeted következő fejezetévé.