… avagy, gyorstalpaló, rövid összefoglaló a tranzakícióanalízis és az énállapot témaköréről, valamint arról, hogy hogyan segítheti mindez az önismeret és személyiség fejlesztést, valamint a kapcsolatteremtési, fenntartási képességünket.
„A tranzakcióanalízis vizsgálódásának a tárgya az énállapotok, vagyis a gondolatok és érzések koherens rendszerei, melyek megfelelő viselkedésmintázatokban fejeződnek ki.”
A fenti meghatározás Eric Berne, a tranzakcióanalízis elvrendszerének megalkotójától származik, aki az 1960-as években fogalmazta meg az emberi személyiség szerkezetére vonatkozó elképzeléseit.
Mit jelent ez pontosan?
Elképzelése szerint valamennyien három énállapottal rendelkezünk, melyek személyiségünk vázát adják, és elemzésük alapja a viselkedés és érzésmintázatok feltérképezése.
Fontos megjegyezni, hogy Berne -akárcsak valamennyi kortársa- a freudi pszichoanalízis alapelvei szerint tanult, ugyanakkor az ő elmélete szerinti három énállapot nem feletethető meg egy az egyben Freud Ösztön-én, Én és Felettes-én modelljének.
Szintén fontos különbség, hogy szerinte az egyes énállapotok nem a személyiség egyes részei, hanem az egész személyiség különféle állapotai.
1) Szülői énállapot
A személyiségszerkezet ezen része őrzi a szülőktől és más referencia személyektől hallott utasításokat, parancsokat, intelmeket. Vezényszava a „Muszáj”.
Itt őrizzük a világról alkotott elképzeléseink alapjait: a hagyományokat, hitbeli kérdéseket, hiedelmeket, rutinokat, előítéleteket.
A személyiség legmerevebb része, sémákban „gondolkodik”, ezért, ha csak rá hagyatkozunk, előfordulhat, hogy adott kérdésben tévedünk.
Az énállapot tovább bontható
- irányító vagy kritikus szülőre, aki értékel, bírál, korrigál, büntet
- gondoskodó szülőre, aki gondoz, ápol, védelmez
2) Felnőtt énállapot
Az az objektív, tudatos énállapot, aminek az a feladata, hogy ismerje és tesztelje a valóságot. Adatokat, tényeket, információkat lát és azokban gondolkodik. Érvel és racionális döntést hoz, ok-okozat összefüggésekkel operál. Vezényszava a „Szükséges”.
De nem csak a materiális világban képes mozogni, hanem az önismeret, a tudatosság és a másik ember megismerésének realitásában is segítséget nyújt: észleli a másik reakcióit, érzelmeit és megfelelő következtetéseket tud belőle levonni.
Döntéseket hoz, melyekbe képes bevonni a szülői- és gyermeki énállaptokból beérkező impulzusokat is, és azokat integrálva fogalmazza meg igényeit, gondolatait, érzéseit.
3) Gyermeki énállapot
Az érzelmek is igények tárháza, a személyiség legautentikusabb -Berne szerint legértékesebb- szelete. A gyermeki énállapotban lakik minden, ami személyes, intim: a félelmek, a vágyak, az igények, a spontaneitás, a kreativitás, a játékosság, a vonzalom, a szexualitás.
A gyerek énállapot az, aki érzelmileg is átéli a megtörtént eseményeket és tárolja magában annak lenyomatait, legyen az jó vagy rossz. Ugyanakkor elfogult magával szemben és önközpontú is emiatt. Vezényszava az „Akarom!”.
Az énállapot tovább bontható
- alkalmazkodó gyerekre, aki az alapján cselekszik, hogy mit várnak el tőle, mit szabad, mi a megengedett.
- szabad gyerekre, aki spontán, kreatív, őszinte, újító és nem törődik a világ bajával.
- lázadó gyerekre, akinek az első gondolata, válasza mindenre, hogy „NEM!”.
Minek három, kevesebb nem elég?
Mindhárom énállapot fontos és szükséges az egészséges, érett személyiséghez, így az, hogy esetleg már életkorod szerint nem vagy gyermek, és a gyermeki énállapotodra így nincs szükséged, komoly tévedés lenne részedről. Ahogy az is, hogy mivel (még) nincs gyermeked, semmi szükséged a szülői énállapotodra.
Vegyünk egy egyszerű példát: mikor autóvezetés közben betartod a KRESZ szabályait és figyelsz a többi közlekedőre, nem teszel mást, mint használod a benned élő alkalmazkodó gyermeket és az irányító szülőt. Ha ezeket „kikapcsolod”, biztos, hogy balesetet okozol, vagy annak áldozatává válsz.
Vagyis…
Ha valamelyik énállapot nem megfelelően működik, problémát is okozhat. Természetesen a probléma attól probléma, hogy az adott személy annak érzi.
Nem megfelelő működés lehet, ha egy énállapot elnyomja többit: aki például túlműködtetni a felnőttjét, és kizárólag racionálisan hajlandó a világban létezni, ezzel elzárja magát az érzelmei elől és hideg, felszínes, intimitást és szeretetet nélkülöző életet fog élni. Aki túlműködteti a gyermek énjét, felnőttként nem képes sem a szabályokat betartani, sem alkalmazkodni, sem felelősséget vállalni, vagy elköteleződni, legyen szó tartós párkapcsolatról, munkahelyi pozícióról, vagy akár baráti kapcsolatról.
Miért hasznos ismerni az énállapotok működését?
Elsősorban azért, mert
- az adott pillanatban működésben lévő énállapotunk az, ami „kiszól” belőlünk, amint kapcsolatba -azaz tranzakcióba- kerülünk egy másik emberrel.
- az aktuális énállapot alapján folytatjuk le magunkban „belső párbeszédeinket” és hozzuk meg döntéseinket.
Berne elmélete különféle tranzakció típusokat különböztet meg: a kiegészítő tranzakciók olyan helyzetekben működnek, mikor egy beszélgetésben két felnőtt énállapotban lévő ember beszélget, eszmét cserél. Vagy a szülő és gyermeke beszélget a napi iskolai eseményekről. Vegyünk egy hétköznapi példát:
Férj: Drágám, nem tudod, hogy hol van a szemüvegem?
Feleség: Mintha a konyhapulton láttam volna az előbb.
Férj: Köszi, tényleg ott volt.
Egy másik nagy csoport, az ú.n. keresztezett tranzakciók csoportja. Ezek akkor fordulnak elő, ha a kommunikációs utak keresztezik egymást, például az egyik fél felnőtt énállapotából információt, felvilágosítást kér, de másik fél a felnőtt énállapotából adható objektív válasz helyett szülői énjéből oktatja ki a kérdezőt. A kioktatás ilyenkor a kérdező gyermek énjéhez irányul -hiszen a szülő a gyermekhez beszél, és fordítva- és kommunikáció megszakad. Ha maradunk a párkapcsolati témánál, ez egy „jó” példa:
Férj: Drágám, nem tudod, hogy hol van a szemüvegem?
Feleség: Csak azt tudnám, miért mindig rajtam keresel mindent?! Annyira rendetlen vagy!
Férj: ….
Így indulnak a veszekedések, és a fenti esetben az is biztos, hogy a feleség válasza mögött nem a szemüveg hollétével kapcsolatos probléma áll, hanem valami egészen más, mélyebb sérelem. Ugyanakkor jó hír, hogy létezik kifelé vezető út ebből a párbeszédből, de erről majd kicsit később.
Ezen kívül léteznek még rejtett- és kettős rejtett tranzakciók is, melyek már egy egészen más terepre viszik a résztvevőket: tökéletes eszközei a játszmáknak, a tudatos vagy tudattalan manipulációs viselkedésnek.
Életünk minden percében valamely énállapotunkban vagyunk, az viszont személyenként eltérő, hogy ki mely énállapotában tölti a legtöbb idejét, melyik és miért domináns esetében.
Az egyes énállapotok felismerhetők többek között a kapcsolódó hanghordozásról, testtartásról, arckifejezésről, szóhasználatról is. Ugyanaz a mondat sokszor egészen mást jelent flegmán és szemkontaktus nélkül kimondva, mint egy papírra írva… a kommunikáció általános szabályai szerint ma már tudjuk, a közlések tartalma 92%-ban a metakommunikáción múlik és csak minimálisan a ténylegesen kimondott szavakon.
Lehetséges, hogy az énállapotok működését tudatosan is alakíthatjuk?
Röviden: Igen, lehetséges.
Bár attól függően, hogy milyen a programozottságunk, sokszor előfordul, hogy a döntéseket (válaszokat, reakciókat) nem a logikusan, tények mentén működő felnőtt énállapotunkból hozzuk meg, hanem döntési jogot átadjuk a gyermeki vagy szülői énünknek.
Van, hogy ezzel nincs probléma, viszont az esetek többségében azt tapasztalható, hogy a konfliktusok, félreértések, „elbénázott” helyzetek, mögött egy-egy olyan „döntési pont” fedezhető fel, ami, ha azt a felnőtt én hozza meg, talán más lenne a végeredmény.
Ismerős helyzet? Ne aggódj, nekem is. Sőt, kimondhatjuk, nincs olyan ember a Földön, aki legalább életében egyszer ne tett volna így…
Azokban a helyzetekben, mikor úgy érzed, nem értenek meg, vagy bármi miatt megakad a kommunikációd, esetleg szándékod ellenére egyik percről a másikra vitában találod magad, vagy azt érzed, nem vagy ura annak, ami történi veled, érdemes megvizsgálni, hogy mi miért történik benned és körülötted, illetve, hogy a magad részéről mit tudsz tenni azért, hogy változzon a szituációd.
Vátoztatnál a személyes helyzeteden?
Az önismereted fejlesztésével, tudatos hozzáállással és az önreflexiós képességed működtetésével tehetsz azért, hogy a kommunikációd, a viselkedésed és a döntéseid a valós gondolataidat, igényeidet és céljaidat tükrözzék.
Mivel a saját magunk működése nehezen tetten érhető és megfigyelhető, főleg megterhelő érzelmi helyzetekben, stresszes körülmények között, ezért -a változást igényével-, az ilyen esetekben különösen előnyös, ha igénybe veszel külső segítséget, például egy coach személyében.
A coaching segítségével lehetségessé válik számodra, hogy ráláss arra, hogyan is működik a személyiséged. A life coaching folyamat során, a teljesség igénye nélkül:
- megismerheted az egyes énállapotaidat, azok működését, erősségeit, esetleges gyengeségeit;
- tudatosíthatod, hogy egy adott helyzetben épp „ki beszél” belőled;
- meghallhatod a kommunikációd és a tetteid mögötti valós szükségleteidet;
- megláthatod, hogy mely énállapotod szorul esetleg erősítésre, fejlesztésre és dolgozni is tudsz azon, hogy ez megváltozzon.
És mit nyerhetsz azzal, ha tudatosítod a működésedet? Többek között tisztább kommunikációs helyzeteket, őszintébb kapcsolódásokat, tudatosabb döntéseket, fejlettebb önismeretet. A lehetőség a tiéd, ITT többet is megtudhatsz arról, hogy hogyan támogathatlak a fejlődésben a tranzakcióanalitikus szemlélettel Téged.
A fent leírtak csupán lényegi és rövid összefoglalása a tranzakcióanalízis- és énállapot elméletnek. Amennyiben a téma mélyebben is érdekel, ajánlom figyelmedbe az alábbi könyveket, melyeket az összefoglalóhoz én is felhasználtam:
- Eric BERNE: Emberi játszmák (9. kiadás). Budapest: Háttér Kiadó, 2021.
- Eric BERNE: Sorskönyv (6. kiadás). Budapest: Háttér Kiadó, 2019.
- F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam (8. kiadás). Budapest: Kulcslyuk Kiadó, 2020.