És hogy lépj ki belőle, ha már benne vagy
Képzeld magad elé egy számodra fontos célod! Lásd magad, ahogy lépésről, lépésre haladsz felé: sikereket érsz el. Néha talán kudarc is ér, de tudod, rendben van így, ez is a „csomag” része.
Most pedig képzeld el azt, hogy bár nagyon szeretnéd, hogy megvalósuljon, de… Te nemcsak, hogy nem teszel ezért a célért, de inkább azért dolgozol, hogy ne sikerüljön. Furcsán hangzik? Pedig a jelenség gyakoribb, mint gondolnád: ez az önszabotázs. És jó ha tudod, hogy az önszabotázs pedig kéz a kézben jár a halogatással is.
FONTOS! A cikkben leírtak az edukációt, a személyiség és tudatosság fejlesztését szolgálják. Nem érvényesek a depresszióval, személyiségzavarra, illetve mentális betegséggel, függőséggel küzdőkre és nem helyettesítik a személyre szabott támogatást!
Miről van szó pontosan?
Az önszabotáló viselkedés azt jelenti, hogy tartósan olyan dolgokat teszel (tudatosan vagy tudattalanul), amik aláássák az önmagadba és értékeidbe vetett hitedet, és amelyek ellentétesek a saját céljaiddal, valamint a személyes jólléteddel.
A halogatás jelentését nem magyarázom, mert a „művelet” mindannyiunknak ismerős (mind csináljuk, csak a téma és az időtartam változik). Inkább azt érdemes tudnod, hogy a halogatás NEM időmenedzsment probléma és az esetlek többségében NEM is lustaság. A halogatás érzelemkezelési probléma! Abban „segít” minket, hogy távol maradjunk olyan érzésektől, amiket az a valami vált ki belőlünk, amit halogatunk.
Nézzük, mik lehetnek ezek például (a teljesség igénye nélkül)!
Nem veszed figyelembe a szükségleteidet
- túleszed magad,
- nem törődsz azzal, ha testi problémáid vannak
- fáradt vagy, esetleg már a kiégés szélén jársz, de akkor sem pihensz
- érzelmileg nehéz helyzetben vagy, de nem veszel róla tudomást
- …
… azaz, mindig van egy jó indokod, hogy épp miért nem teszel önmagadért. Halogatsz.
Az okok? Talán frusztrációt okoz számodra elköteleződni. Vagy, azt tanultad meg, hogy nem vagy értékes, fontos. Esetleg, hogy szégyenletes, ha magadért teszel, amíg másért is tehetnél. A kapcsolódó érzelmek minden esetben egyéniek.
Gyakran mondod: „Igen, de…„
Egy fokkal keményebb önszabotőr vagy, ha nem is törődsz magaddal, és még rá is erősítesz azzal, hogy azt mondod:
“Jaaaa, jó lenne, igen, de …”
Mert az “igen, de….” kifejezés ilyen helyzetben való alkalmazása nem csak önszabotázs, de játszmázás és halogatás is egyben. Semmi mást nem teszel ugyanis, mint hogy abba teszed az energiád, hogy kifogásokat keress. Vagyis, halogatsz.
Itt szintén lehet az ok az önmagad felé való elköteleződéstől vagy a hibától való félelem is.
Túltervezel
Mindent az utolsó részletig előre kidolgozol, eltervezel. Persze, a tervezés fontos eleme a célod elérésének, de ha a megvalósítás helyett csak eddig jutsz el, valójában nem teszel mást, mint hogy halogatsz.
Gondosságból? Perfekcionizmusból? Vagy a hibázástól való szorongás miatt? Jó kérdés…
Kritizálod Önmagad
Ha bármi nem sikerül, azt kizárólag annak tulajdonítod, hogy Veled biztosan valami baj van. Te kevés / tehetségtelen / béna / lusta …. stb. vagy. Vagyis, a belső kritikusod szabotál téged úgy, hogy azt el is hiszed neki.
Innen pedig egyenes út vezet az önbizalom és önbecsülés hiányhoz, ami „segítségével” azt is elérheted, hogy egy idő után bele sem kezdesz semmibe, mert nem tartod magad alkalmasnak vagy érdemesnek. Vagyis, halogatsz.
Nem vállalod fel magad
Tisztában vagy azzal, mit szeretnél, vagy éppen mit nem. De arra nem tudod rávenni magad, hogy ezt képviseld, akár csak a számodra fontos személyek felé is. Talán mert attól félsz (!), hogy elveszted a másik fél szeretetét, vagy mert azt tanultad meg, nincs jogod ahhoz, hogy érvényt szerezz az akaratodnak. Az önszabotázshoz tartozik még az is, hogy látszólag ugyan beletörődsz abba, ami van, de közben magadban bosszankodsz.
A valóság: csupán nincs mintád arra, hogyan kell ezt OK módon csinálni. És talán el sem hiszed, hogy képes vagy arra, hogy meg tudd tenni. Ezért meg sem próbálod, vagyis, halogatsz.
Irreális elvárásaid vannak
Mindegy, hogy önmagaddal vagy másokkal szemben állítasz fel túl magas lécet, a lényeg, hogy élő ember ne tudja azt megugrani. Így adsz magadnak indokot arra, miért nem kezdeményezel / szavazol bizalmat / működsz együtt / köteleződsz el (vagyis halogatsz). És igazad is lesz, hiszen senki sem tudja hozni a szintet. Tehát, még bizonyítod is, hogy jól van ez így. Kell ennél több bizonyíték?
Abba kapaszkodsz, hogy neked milyen nehéz….
Jó lenne, ha tudnál változtatni, máshogy élni, és talán meg is van a vágyott kép, de! A gyerekkorod, a neveltetésed, az anyagi helyzeted, a munkád …. miatt ez neked nagyon nehéz. Bezzeg másoknak, milyen könnyű!
Itt érdemes is megállni egy percre és mások helyett (amiről egyébként nincs 100%-osan tuti infó-d) saját magadra helyezni a fókuszt! Azzal ugyanis, hogy ezt halogatod, szabotálod önmagad: kapaszkodsz a nehézségedbe, mert félsz. Pl. a változástól, az elköteleződéstől vagy a kudarctól, önmagad felvállalásától, vagy…?
Agyalsz, agyalsz, agyalsz
Blanka, egy Kliensem fogalmazta meg
“Ilyenkor úgy pörgök, mint egy hörcsög a kerékben…”
Hiszen az, hogy agyalsz valamin, fejben újra ás újra lejátszod a dolgot, csupán az illúzióját adja meg annak, hogy helyre rakod magadban a történteket. Valójában viszont nem haladsz vele előre, pont, mint a hörcsög a futókerékben. És emellett még a stressz szintedet is folyamatosan magasan tartod így. Mi ez, ha nem önszabotázs?
Mit halogatsz: az elengedést, a konstruktív megoldást. Azt, hogy megnyugodj és tiszta fejjel tekints rá a helyzetedre. Az érzelmeidre való rátekintést, azok tényleges feldolgozását.
Mikor a “KELL” és “KELLENE” hatására cselekszel
Mindennapos dolog, hogy azt mondjuk, “Meg kell tennem.”, “El kellene mennem…”. Ez is önszabotázs volna? Egyszer-egyszer nem, csak ha rendszerré válik. A “kellene” kifejezés túl gyakori használatával valójában azt fejezed ki, hogy
- Én nem akarom, de megteszem, mert nekem nincs választásom.
- Ezzel egy időben kiadom a döntés lehetőségét a kezemből.
- És fenntartom a jogot magamnak, hogy nehezteljek arra, aki rákényszerített, hogy megtegyek valamit, amit nem is akartam.
Vagyis, tudattalanul azt érzed, csapdában vagy és nem tehetsz semmit ellene. De ezzel valamiért mégsem akarsz tenni semmit, pedig nem láncra vert rab vagy…. Ez az önszabotázs és egyben a halogatás tárgya is.
Önszabotázs álruhában – 6 motiváló gondolat, amivel valójában csak magadat akadályozod
Mindannyian sikeres életre vágyunk, bár a siker mindannyiunknak mást jelent és máshogy is törekszünk felé. Vannak azonban olyan esetek, mikor a siker felé látszólag (!) vezető utunkat akadályok nehezítik, sőt, ezeket az akadályokat saját magunk állítjuk, az önszabotázs és a halogatás itt is jelen lehet.
Most azokat a hiedelmeket vesszük számba, amiket tudattalanul működtetünk önmagunkban és bár a sikert várjuk általuk, valójában a kudarc felé vezetnek minket, mert szabotáljuk velünk önmagunkat.
Az ilyen és ezekhez hasonló belső parancsok a gyerekkori élményekben gyökereznek, és még a leggondosabb nevelés mellett is jut mindannyiunknak belőle. Azonban fontos, hogy észre vedd, ha ezek “motiválnak”, mert miattuk gátolod, sőt kihasználod saját magad!
“Nem hibázhatok!”
Senki sem szeret hibázni, még akkor sem, ha lehet belőle tanulni, de…! Azzal, hogy úgy hiszed, a hiba, mint olyan egyáltalán nem megengedhető, valójában a saját sikeredet szabotálod, mert így távol tartod tőle magad.
Miért? Mert a perfekcionizmus könnyedén átválthat halogatásba és emelett folyamatos stresszben is tartod vele önmagad, ami szintén hátráltatja a jó teljesítményedet.
“Majd én megoldom egyedül!”
Az önállóság az egyik leghasznosabb tulajdonság, ami felnőttként óriási erőt adhat számodra.
De ha az önállóságod arra használod, hogy elkerüld a kapcsolódás lehetőségét is, megint csak szabotálod önmagad, mert így leépíted a meglévő kapcsolataidat is és hosszú távon magányos leszel. Halogatsz, mert talán rosszak a korábbi tapasztalataid, esetleg, nem tudod, hogy hogyan kezdeményezz, kapcsolódj másokhoz. Vagy, mert azt tanultad meg, hogy gyenge vagy, ha segítséget kérsz és aki gyenge, az vesztes.
“Rajtam múlik, hogy mások jól érezzék magukat!”
Fontos, hogy mindenki jól érezze magát körülötted? Mindenkire mosolyogsz, igyekszel kedves lenni? Te vagy az örök optimista, akinek mindenkihez van egy jó szava? Ha jellemző rád az ilyesmi, kérdezd meg magadtól:
Hogy vagyok a negatív érzelmekkel? A haraggal? Megengedhetőnek tartom-e? El tudom-e fogadni a sajátomat vagy másét?
Ne feledd! Valójában sosem segítség, hanem önszabotázs minden megoldás, ami arról szól, hogy elnyomod önmagadat, az érzéseidet és az igényeidet (vagyis, halogatod ezek kifejezését).
“Bármi jön, azt nekem ki kell bírni!”
Te vagy a túlórák bajnoka? Betegen is dolgozol? Mindenkinek (IS) segítesz? Minden érzelmi stresszt elnyelsz? Mindenhez jópofát vágsz, bár a fogadat összeszorítod titokban?
Ez mind nagyon szép, de hol vagy itt te, a fizikai, érzelmi és mentális szükségleteid és a saját magad felé szükséges határaid? Az önszabotázs egyik formája az is, hogy nincsenek határaid Önmagad (!) felé.
“Ha valamiért nem küzdök meg, az nem számít igazán!”
Ha úgy hiszed, kizárólag a verejtékes munka ér valamit, és előfordult már veled, hogy nem tudtál mit kezdeni azzal, ha valami csak úgy az “öledbe hullt”, érdemes elgondolkodnod azon, hogy milyen a viszonyod az élvezetes, örömmel végezhető tevékenységekhez, van-e helyük az életedben? Ha számításba sem jöhet nálad ilyesmi, jobb, ha tudod, a saját örömödet szabotálod ezzel.
Hogyan talál rá arra, hogy mi okoz számodra örömet? Fejezd be annak a halogatását, hogy kapcsolódj önmagaddal, időt szánj a pihenésre, megtaláld a jót és könnyedséget az életedben!
“Sietnem kell, különben….”
Jóval határidő előtt kipipálsz minden feladatot? Rögtön nekiállsz mindennek, egyszerre csinálsz sok dolgot, a lételemed a multitasking?
Tudtad, hogy minél gyorsabb akarsz lenni, annál jobban megnő a hibázás esélye is? Nem mellesleg fizikailag és mentálisan is kifárasztod magad. A határok kérdése itt is aktuális: a folyamatos pörgés, önmagad kizsigerelése egyenes út a kiégés felé.
Mit tudsz tenni, ha észleled magadon az önszabotázs vagy a halogatás jeleit?
A változás -itt is- önmagad és viselkedésed okainak megismerésével, a mintáid és szükségleteid tudatosításával és megértésével kezdődik. Miért? Mert nem lehetséges hatékonyan változtatni valamin, amíg nem tudod, mi is az, amin kellene, hiszen ehetnek bármilyen klassz céljaid, ha a döntéseid a vágyott cél helyett az önszabotázs (tév)útjára fognak vezetni.
Jó hír viszont, hogy tudatossággal és önismereti munkával képes leszel arra is, hogy változtass. A továbbiakban megismerheted azokat a legfontosabb eszközöket, amelyekkel az önszabotázs helyett a hatékony és céltudatos élet irányába navigálhatsz.
Az önszabotázs felszámolása, avagy mi kell ahhoz, hogy elállj a saját utadból
Ismerd fel az önszabotáló viselkedésed!
Lásd meg a különbséget aközött, hogy egy-egy nehezebb időszak után visszább szeretnél venni a tempóból és pihenni VALAMINT aközött, hogy módszeresen halogatod és elodázod a teendőidet, esetleg lebeszéled magad a számodra fontos célokról.
Értsd meg, ami mögötte van!
Mikor érzékeled, hogy a hozzáállásod nem segít, feszültséget, nyomást tapasztalsz, keresd a kapcsolatot önmagaddal! Ez a kulcs ahhoz, hogy tudatosan elindulj a változás felé. Az alábbi két gyors tipp tud ebben segíteni neked
- Állj meg és tedd fel magadnak a kérdést: „Most mire van szükségem?” A válaszban benne lesz a megoldás is.
- Legyén jelen! Kapcsold be az 5 érzékszervedet és ahelyett, hogy rutin szerűen cselekszel, tudatosítsd mi történik benned, körülötted.
Cseréld le élhető alternatívára!
Nem kell a csillagokig lőni! Biztos volt olyan időszaka az éltednek, mikor nem volt jellemző rád ez a viselkedés. Ahelyett, hogy (esetleg megint) gigászi célt állítanál (ami a halogatás egyik formája is egyben), keresd meg ennek az ismerős időszaknak az emlékét és elemezd ki, mi volt ott és akkor, ami segített téged a fejlődésben.
Tudatosítsd a saját értékeidet!
Értékei, jó tulajdonságai mindenkinek vannak! Pont.
Talán a sajátjaiddal nem vagy annyira tisztában, mint a hibáddal (!), mégis érdemes átgondolni, milyen belső erőforrásokra tudsz támaszkodni. Ezek a kapaszkodók abban is segítségedre lesznek, hogy mit tudsz tenni, ha út közben akadályokba ütközöl. Ismerd meg és köss békét a belső kritikusoddal, hogy önszabotázs és halogatás helyett a haladásodat támogassa.
Tanuld meg felismerni és kezelni a érzéseidet!
A problémás helyzetből a tényleges kiút a kapcsolódó érzelmeid (és gondolataid) felismerésén és kezelésén keresztül lehetséges, nem pedig valami elkerülő „könnyebb út” irányába (halogatás, helló!). Az érzelmeid kezelése olyan, mint egy utazás, amin, ha végig haladsz, fejlődik az önismereted, tudatosságod, önbecsülésed és az emberi kapcsolataid is.
Ez az ábra mutatja Neked az utat és ITT pedig bővebben is olvashatsz a témáról.
Értékeld a sikeredet!
A saját magaddal való jó kapcsolat kialakítása elengedhetetlen az önszabotáló viselkedés és a halogatás felszámolásához. Önmagad támogatásának egyik kiváló módszere, ha elismered a teljesítményedet, és megünnepled minden (!) kisebb-nagyobb sikeredet, legyen az akár csak 1%-kal több, mint, ami tegnap volt.
Légy tudatos és főleg türelmes!
Egy olyan mechanizmusod megváltoztatásán igyekszel, ami talán évek óta napi szinten jelen van az életedben. Időre lesz szükséged ahhoz, hogy változást érj el.
Kérj segítséget!
Az önszabotáló viselkedés és a halogatás gyakran nem egy, hanem több területét is érintheti az életednek. Ha valóban mély és tartós változást szeretnél elérni, azt az utat keresd, ami nem csak egy problémára, hanem az egész személyiségedre jó hatással lesz. Fontos, hogy tudd, nem kell egyedül megoldani (ezt sem), ér segítséget kérni!
Egy konkrét eset – önszabotázs tranzakcióanalitikus (TA) szemmel
Nemrég zártunk kliensemmel, Zsuzsával egy 5 alkalmas folyamatot, ahol első ránézésre nem született markáns eredmény, hiszen amiért jött, azt nem sikerült elérnünk. Azért írok erről mégis, mert szeretnélek inspirál, hogy önszabotázs helyett állj meg és figyelj befelé.
Az én módszeremnek nem az a lényege, hogy mindenképpen azt érd el, amit AKARSZ, hanem az, hogy
- találkozz önmagaddal,
- rátalálj a saját utadra és
- önazonos döntést tudj hozni arról, mit is szeretnél VALÓJÁBAN. Tudatosan, önszabotázs és játszmák nélkül!
Zsuzsa témája az volt, szeretett volna mindenképpen elérni egy karrier célt, de valahogy nem járt sikerrel. Dolgozott, küldött… és semmi.
A coaching folyamat alatt viszont lehetőséges volt magába tekinteni és számot vetni azzal, miért is akarja olyan nagyon elérni, az a valamit… Az ő legfontosabb eredménye az lett, hogy végre meglátta, és ki is mondta:
Amit eddig akartam, azt nem tudom vállalni. Nem vagyok rá kész most… talán majd egyszer.
Megfutamodott volna? Lehet így is nézni. De mi van, ha másról van szó?
Mi van, ha halogatás és önszabotázs helyett végre kapcsolódott a saját Gyermeki én-állapota részeivel
és meghallotta, hogy azt kérik, engedje őt regenerálódni, szabadnak lenni, pihenni, töltődni.
Felismerte, hogy a folyamatos haladási kényszere nem hogy nem segíti a fejlődését, de épp hogy szabotálja azt.
Teljesen elveszett abban a belső parancsban, hogy mindig csinálni kell valamit, mert akkor vagy értékes. A kikapcs, mint olyan, nem fér bele, az pedig, hogy magával is törődjön, ne csak a kötelességeivel… hát, nem volt opció.
Rá kellett jönnöm arra, hogy a megoldáshoz az önmagammal való kapcsolatom megértése és a valós igényeim kimondása vezet el.
Felnőtt én-állapotból racionális, átgondolt döntést hozott
Az érvek és ellenérvek rendszerezése után felismertem, hogy amit olyan nagyon el akarok érni, valójában egyáltalán nem segíti azt, hogy előrébb jussak az életemben. Így pedig végre döntést tudtam hozni és elindulni a számomra fontos egyensúly megteremtése felé.
Szembe mert fordulni a Kritikus szülő én-állapotával
ami benne nagyon dominánsan működött és elmondani neki, hogy
Értem, hogy mit vársz tőlem, de számomra ez most nem tud működni. Arra van szükségem, hogy pihenjek, visszavegyek abból a tempóból, amiben évek óta vagyok és a kiégés felé hajtom magam. De ez nem azt jelenti, hogy sosem. Azt jelenti, hogy most nem.
Zsuzsa esetén is jól látszik: a szabályokat a Szülői én-állapot diktálja, az Alkalmazkodó gyermeked tartja be, de a Felnőtted az, aki racionális döntést tud hozni arról, hogy ezek a döntések, célok és szabályok valóban segítik-e az önazonos boldogulásod az életedben.
Vagyis, hogy nem pusztán alkalmazkodásról (Alkalmazkodó Gyereki én-állapotból) a saját belső kritikusnak (Kritikus Szülő én-állapot) való megfelelésből, hanem önszabotázs mentesen történik.
Összegzésül
Gratulálok, a cikk végére értél…! Viccet félretéve, láthatod, hogy az önszabotázs milyen szerteágazó téma, hát még a halogatás! Ez a cikk épp, hogy csak a lényegét érintette a kérdéskörnek. Ha magadra ismertél, ne rémülj meg! Életünk során mindannyian, legalább egy kérdésben (de inkább többen) halogatunk, szabotáljuk önmagunkat a fent leírt módok valamelyikén. Te is, én is. Nincs kivétel!
Legyél tudatos! Az önszabotázsra is igaz: nem az okoz problémát, ha egyszer-egyszer előfordul, hanem az, ha a napi működésedbe beépül és következetesen ilyen szemmel nézed önmagad, a dolgaidat, érzelmeidet vagy a téged körülvevő világot.
Ha pedig megfogott Téged mindez és változtatni szeretnél az önszabotáló hozzáállásodon, jelentkezz be hozzám egy ingyenes, minden kötelezettségtől mentes konzultációra, hogy közösen megoldást találjunk az elakadásodra.