Anita (52) azért keresett meg, mert az élete több területén is fejlődni és növekedni szeretett volna. Bár pontos tervei és elképzelései voltak, mégis úgy érezte, hogy az induláshoz nincs elég magabiztossága és bátorsága. Nehezen kapcsolódott másokhoz a korábbi negatív tapasztalatok miatt, és gyakran saját magát, a szükségleteit is háttérbe szorította, elhanyagolva valós igényeit és a pihenést is, ami akadályozta céljai hatékony tervezését és megvalósítását.
10 alkalma coaching folyamatban, közel 5 hónapon keresztül dolgoztunk együtt a változáson. Célunk az volt, hogy fokozatosan felfedezze és megerősítse az önmagával való kapcsolatát, magabiztosabban képviselje magát és kapcsolódjon másokhoz, hogy ezáltal teljes szívvel vághasson bele azoknak a céloknak a megvalósításába, amiket régóta tervezett.
Olyan témákkal foglalkoztunk, mint
- a kapcsolódási mintázatának felismerése és rendezése
- az önképviseletére, kommunikációjára jellemző mintázatok tudatosítása és fejlesztése
- az automatikus “jókislány” működésnek tudatosítása és formálása
- a határainak a tisztázása
- az önmagával szembeni kritikus hozzáállásának puhítása
- az öngondoskodási, pihenési rutinjának fejlesztése
- az érzelemkezelési elakadásainak rendezése és érzelmei tudatosságának fejlesztése
A továbbiakban Anita saját szavait olvashatod, melyeket a folyamat zárasaként, az összefoglaló alkalommal mesélt el Nekem.
Mik voltak a legfontosabb fordulópontok vagy felismerések számodra a folyamat során?
Én azt hittem, hogy már eléggé szeretem magam (ahhoz képest, mint régebben), de kiderült, hogy lehetek magammal még együttérzőbb, szeretetteljesebb és megengedőbb mint eddig. Ez egy darabig csak „fejben” volt meg, aztán valahogyan megérkezett az érzés is hozzá – és ahogy visszagondolok erre, ez még most is mélyen megérint.
Nagyon különleges érzés az, hogy szabad teljes szívvel, feltétel nélkül szeretni magam akkor is, ha még nem vagyok egészen olyan, mint szeretnék, ha még nem tudok esetleg megtenni olyan dolgokat, amiket szeretnék.
A közös munkánk során sok tekintetben az játszódott le bennem, mintha megkaptam volna a felhatalmazást, jogot arra, hogy magamat helyezhessem az első helyre az életemben. Megdöbbentő volt meglátni, hogy milyen sokszor vagyok túlalkalmazkodó, már-már alárendelődött szerepben bizonyos kapcsolataimban. Ennek korábban nem voltam tudatában, csak éreztem, hogy nem vagyok a helyemen, hogy nem jó ez nekem, de nem volt világos, mi is történik.
Volt bennem egy olyan gondolat, hogy a beszélgetéseink során majd jól megtanulom “mit is kell csinálni”, azt alkalmazom és kész, hipp-hopp egyik hétről a másikra már máshogyan fogok viselkedni, már tudni fogom kezelni az addig kérdéses helyzeteket. Ez pont az a „jó kislány vagyok, megtanulom a leckét és kitűnőre vizsgázom” szerep, amit annyira megtanultam gyerekként.
De rájöttem, hogy ez nem így működik, és mikor ez megtörtént, nagyon szépen bontakoznak ki a változások a kapcsolataimban. Azt veszem észre egyszer csak, hogy felszabadultabban kommunikálok, nem is gondolkodom azon, hogy mit mondjak, hogyan viselkedjem, csak jön magától pont az, amit korábban szerettem volna.
Milyen segédeszközöket használtál, ha használták és mit tapasztaltál, hogyan támogatták a fejlődésed?
Többet is, ezeket mind tőled kaptam!
Egyrészt, használtam a caching folyamatnaplót. Nagyon jó volt időnként visszaolvasni a fontos gondolatokat! Mert volt, amire többször vissza kellett térnem, többször tudatosítani, mire valóban „átment” a valóságomba és tudtam alkalmazni. Például a pihenéssel, türelemmel, megengedéssel kapcsolatos gondolatok, eszközök.
Az énállapotokról szóló munkafüzet és tudásanyag nagyon érdekes és értékes volt számomra! Sokszor eszembe jutott egy-egy szituációban, hogy egy pillanatra átgondoljam, most hogyan is válaszolhatnék tudatosabban. Nem ment elsőre, sőt még másodszorra is nehezen 🙂 De nagyon nagy öröm volt, mikor észrevettem, hogy nyugodt tudok maradni, és így más kimenetele lesz egy-egy nehezebb kommunikációs helyzetnek, mint korábban.
Illetve használtam még a Pihenés tervezőt is. Ezt kitettem a falra is, hogy mindig szem előtt legyen! Amikor ránézek, arra is emlékeztet, hogy a pihenés teljesen jogos szükséglet. Amúgy ezen néha még mindig elcsodálkozom. Csak meg kell figyelnem magamat, hogy mi esne jól, hogyan szeretnék pihenni. Ezt felismerve egészen máshogy tudom beosztani az energiámat is.
Kérlek, foglald össze a megtett utadat, amit bejártál a munkánk során
Azért fordultam hozzád, mert úgy éreztem, hogy nincs meg bennem az a felszabadult magabiztosság amit szeretnék érezni és amiről tudtam, hogy valahol bennem ott kell lennie.
Emiatt gyakran korholtam magam
- „hány év kell még, hogy végre olyan legyek amilyen szeretnék”,
- „még mindig nem tudom ezt és ezt…”
És a tervezett célom is, ami amúgy nagyon lelkesít, gyakran szorongással, bizonytalansággal töltött el.
A közös munkánk során türelmesebb lettem magamhoz és megtanultam igazán szeretettel, együttérzéssel fordulni magam felé. Ezt nehéz szavakkal megfogalmazni, de talán ez az az érzés, amit jó lett volna gyerekként a szüleimtől megkapni.
Tudatosabban figyelek arra, hogy mit is érzek. Néha még nehéz megnevezni, de egyre könnyebben megy. És igyekszem úgy bánni magammal, ahogyan azokkal teszem, akikkel szívből törődni szeretnék: megkérdezem magamtől, mire van szükségem, mi esne jól és megadom azt magamnak…vagy éppen kérem valakitől, ha társas helyzetről van szó (pl. időt kérek, vagy egy ölelést a páromtól)
A közös munkánk felénél éreztem, hogy megjelent bennem egy könnyedség érzés és ez azóta is megvan és egy nagyon mélyről jövő öröm érzéssel is párosult.
Megengedőbb vagyok önmagammal és így már másokra is máshogy tekintek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nehezebb napok, de mivel jobban törődöm magammal, az érzéseimmel és a pihenésemmel, gyorsabban visszatérek a kiegyensúlyozott állapotomba.
El tudom fogadni azt, ahol most éppen tartok. Tudok szeretetteljes lenni magamhoz akkor is, amikor még nem sikerül valami, megengedem, hogy a maga tempójában bontakozzon ki bennem mindaz, amit a veled való munka során megismertem, megtanultam.
Egyszerűen bízom magamban! Tudom, hogy egy értékes ember vagyok és nem kell azonnal tökéletesen csinálnom mindent. Ez nem felmentés és felelősség hárítás, hanem a belső kritikusom megszelidítése, hogy akkor szóljon amikor tényleg helye van 🙂
Hogyan tovább? Mit gondolsz, mi számodra a következő lépés a közeljövőben?
Szeretem látni, érezni, tapasztalni magamban a változást és ez most annyira jó érzést kelt bennem, hogy egyelőre nem gondolkodom a „hogyan tovább”-on, csak élvezem azt, hogy kicsit „más” lettem és kíváncsian várom, hogy hová alakulok, mit hoz magával ez a változás.
Ha megfogott Anita története, és te is úgy érzed, itt az idő, hogy letedd a túl erős önkritikát, jobban gondoskodj a saját szükségleteidről, rendezd az érzelmeidet és tudatosabb működésre válts, jelentkezz be hozzám egy ingyenes konzultációra, ahol átbeszéljük, hogyan tudlak támogatni a fejlődében.