Mikor 2011-ben nagy nehezen belevágtam a saját önismereti utamba, már szó szerint kényszerített az élet.
Éreztem én már egy ideje, hogy sok dolog nem OK, mégis évekig (!!) vártam és ültem olyan helyzetekben, amik nem hogy nem adatok, de inkább elvettek tőlem. Alkalmazkodtam, igyekeztem „jó” lenni, megfelelni az elvárásoknak, de belül igazából ordítani tudtam volna….
Mert nem mertem… Féltem, mi történik, ha elhagyom az ugyan szar, de legalább ismerős és biztonságos utat.
A változás gondolata is megrémített. És ami még ennél is félelmetesebb volt, hogy nem volt körülöttem példa, merre lenne jó indulni, hogy változzon mindaz, amiről világosan láttam, hogy nem akarom tovább csinálni úgy, mint eddig.
Mikor aztán végül elindultam, fogalmam sem volt, mi is lesz az eredménye, ismeretlen terepen találtam magam.