A világ bármely pontján éljünk és bármivel foglalkozzunk, számtalan helyzettel és emberrel kerülünk kapcsolatba nap mint nap. Mivel ezeknek a helyzeteknek sajnos jelentős százaléka kihívással teli, sőt, egyenesen stresszforrás is lehet, amit valahogy kezelni kell(ene), felmerülhet a kérdés, hogy mit tegyünk?
REAGÁLJUNK vagy VÁLASZOLJUNK arra, ami ér minket?
Bár elsőre hasonlónak tűnhet a két kifejezés, de a kapcsolatokra és a ránk valamint a személyiségünkre gyakorolt hatásuk merőben különbözik egymástól. ebben a posztban mélyebben is megmutatom neked
- mit jelent egyik és másik?
- milyen hatásuk van az életünkre és a kapcsolatokra?
- hogyan tudjuk a viselkedésünk és az érzelmeink tudatosításával jobban kezelni a mindennapokban jelentkező stresszes helyzeteket?
Mi a különbség a reakció és a válasz között?
REAKCIÓ
- ösztönös, a tudatalattiból ered
- a jelenben történik, de a múltból táplálkozik
- azonnali “önvédelmi reakció a veszéllyel szemben”
- félelem, szégyen, düh és hasonló nehéz érzelmek társulnak hozzá
- érzelem és előítélet alapú, mely igényekre és sérelmekre utal
- mélyíti a konfliktust, veszekedést, akár tettlegességet is előidézhet
VÁLASZ
- tudatos, megfontolt
- tisztán a jelenben történik
- késleltetett reflexió egy eseményre
- asszertív, felszabadító, építő, tisztázó
- az érzelmek, gondolatok és tettek tudatos összegzésének eredménye
- olyan kommunikációhoz segíti a feleket, amiből kompromisszum és win-win szituáció születhet
Elég látványos, ugye? Míg a reakció zsigeri és nem kontrollálható, addig a választ a tudatosság jellemzi. Ennek értelmében nem fog meglepni: a VÁLASZRA berendezkedett vislekedés és kommunikáció nagyobb valószínűséggel vezet hosszú távon pozitív eredményhez, mint a REAKTÍV viselkedés.
Persze, ez valószínűleg legtöbbünknek egyértelmű, és nyugalmi állapotban nincs is kérdés. Mégis, lépten-nyomon megtapasztalhatjuk, hogy a mindennapokban gyakran a „visszakézből adott” REAKCIÓKKAL találkozunk, akár mi kapjuk, és igen, valljuk be… akár mi adjuk.
Miért? Mert ritkán fordul elő, hogy rászánunk némi időt arra, hogy hátrébb lépjük és elgondolkodjunk azon,
- mi történik ?
- mit akarunk és fogunk elérni szavainkkal, tetteinkkel?
- a másik fél vajon mit akarhat valójában?
Frusztrációt okozó helyzetek tömkelegével találkozunk és ilyen helyzetekben pokoli nehéz nyugodtnak maradni, sőt, igazából sokszor nem is kell… de nem mindegy, hogy
- Ki, melyik én-állapotunk szól/visít/fröccsen ki belőlünk ilyenkor:
- a Kritikus Szülő, aki bírál, kritizál, minősít, akár aláz?
- a Gondoskodó Szülő, aki babusgat, védelmez és esetleg, magát háttérbe szorítja?
- a Felnőtt, aki objektív, racionális, mérlegel?
- az Alkalmazkodó Gyerek, a szorong, meg akar felelni, mert fél a szeretet elvesztésétől?
- a Lázadó kamasz, aki csak azért is visszaszól, lesz, ami lesz?
- És ezt tudatosan vagy ösztönösen teszi-e? Ugyanis a kulcs ez!
De ne szaladjunk (még) ennyire előre!
A reakciót a pillanat szüli.. vagy mégsem?
Valójában nem! És ezt egy egyenlet segítségével mutatom meg neked: A + B = C
Ahol
- “A” = a pillanatnyi valóság, az objektív tények = 10% (!)
- “B” = adott helyzet megítélését, az elvárásainkat, a tapasztalatainkat, a hozzáállásunkat, ahogyan értelmezzük a szituációt, érezzük magunkat, … = 90% (!)
- “C” = a REAKCIÓ
Vagyis, ahogy látod, alig-alig szól a pillanatnak, amikor ösztönösen REAGÁLUNK. Ezzel szemben ilyenkor tele vagyunk ítélkezéssel, elvárással, szubjektív észleléssel és rengeteg kavargó érzelemmel, amikkel esetleg nem tudunk megküzdeni.
Üss-fuss…. meg a stressz
Talán te is hallottál már az “Üss!-Fuss!-Dermedj meg!” stressz reakciókról. Ez röviden annyit jelent, hogy egy minket ért hatás (stresszor) milyen azonnali reakciót vált ki belőlünk. Bár ez az őskori embernek az életben maradást jelentettek, ma már sok esetben akár akadályozhatja is a boldogulásunkat.
Ha stressz ér minket, az agyi folyamatok a hormonrendszer segítségével felkészítik a testünket a megküzdésre. Itt három út lehetséges:
- Támadás (“Üss!) – düh, harag, indulat vagyis erős cselekvésre ösztönző érzelmek jelennek meg, amik harcra késszé tesznek minket.
- Menekülés (“Fuss!”) – a félelem kapcsol be és rövid úton menekülőre fogjuk.
- Lefagyás (“Dermedj meg!) – rettegés, tehetetlenség, bénultság lesz úrrá rajtunk, nem bírunk mozdulni, cselekedni, megvédeni magunkat bármi módon.
De amíg 10.000 éve a mamutok és kardfogú tigrisek idejében ez a három reakció ténylegesen a túlélés záloga volt, addig a mai emberre leselkedő legnagyobb veszély nem más, mint a dolgokhoz való reaktív, tudatosságot nélkülöző hozzáállása.
A stresszt kiváltó tényezőket (stresszor) elkerülni nem lehet. Teljesen egyéni, hogy kinek mi okozza, mennyire érzékeny… stb. Ráadásul ez egy hatalmas téma, jelen cikkben csak lényegi pontokat érintünk. De két nagyon fontos tény kapcsolódik ide, amit, ha tudatosítasz, egészen máshogy fogod érzékelni a stressz témakörét az életedben:
1 – Nem a stressz forrása (stresszor) tesz minket stresszessé, hanem az, ahogy REAGÁLUNK rá.
2 – A stresszt kiváltó helyzetre talán nincs hatásunk, de mi döntünk, hogy ösztönösen REAGÁLUNK és így akár nehezebbé tesszük az adott helyeztet. Vagy tudatosan VÁLASZOLUNK, segítve önmagunkat és akár a másik felet is ellépni a megoldás felé.
Beszéljünk pár szót a traumáról
A reaktív üzemmód és az “Üss!-Fuss!-Dermedj meg!” témájához ez is fontos szempont! Óriási téma (ez is), most épp hogy néhány fontos szempontot említek meg.
A három stressz reakció küzül a lefagyás a legsúlyosabb és egyben a traumák forrása is. A traumát átélt emberek ösztönösen lefagyással REAGÁLNAK minden olyan helyzetben, amikor az eredetileg traumatizáló helyzethez hasonló (!) érzelmi szituációban találják magukat. Ez egy önvédő reakció is egyben, ami megjelenhet harag, agresszió képben, de megnyilvánulhat akár tagadásban, menekülésben is (trauma reakció).
A trauma reakción lehet változtatni és a traumatizált személyek esetében fontos is, hogy megtegyék, de csak úgy, ha a traumát szakszerű segítséggel feldolgozzák.
A feldolgozás pedig nem azt jelenti, hogy a trauma emléke is töltődik, mintha sosem lett volna, hanem azt, hogy a tudattalan a tudatos szintre kerül, ahol így már lehetséges az ösztönös REAKCIÓ helyett másféle, tudatos VÁLASZT adni egy-egy helyzetre. – Ez egyébként az esszenciája nem csak a trauma feldolgozás, hanem az önismeret fejlesztés folyamatában is!
Mindez természetesen nem jelenti, hogy mindenképpen valami trauma van a háttérben, ha azt látod, hogy inkább reaktív, mint sem tudatos válasz központú a működésed. Állhat mögötte
- nem hatékony stresszkezelés,
- kiégés-közeli vagy már kiégett állapot,
- érzelem kezeléssel kapcsolatos elakadások,
- olyan szorongás, melyet akár a szüleidtől is örököltél, mint viselkedési automatizmust.
Mielőtt elkezdesz nagyon megrémülni…
csak a tisztánlátás miatt tegyük helyre: az azonnali, ösztönös REAKCIÓ nagyon is fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben és vannak helyzetek, amikor nincs szükség arra, hogy a tudatosság szintjéig vigyük a témát.
Gondolj bele, milyen nagy bajban lennénk, ha vezetés közben az úton átrohanó gyalogost meglátva merengeni kezdenénk, hogy vajon fékezzünk-e vagy sem? Majd azon, hogy mi lesz, ha egyiket, vagy másikat tesszük?
Vagyis, az azonnali reakció ugyanúgy szükséges, hogy túléljünk, kérdés, hogy ott és akkor, amikor ez történik ez e leghatékonyabb, amit tehetünk.
Fontos szempont emellett az is, hogy, a reakciók lehetnek jók és kellemesek is, hiszen érzelmi alapúak és az érzelmek között rengeteg kellemes és szép érzelem van. Ezek elől pedig semmi esetre se zárd el magad “tudatosság” címszó alatt, mert az valójában elfojtás, érzelmi távolságtartás lenne.
Válasz vagy reakció – vegyünk egy hétköznapi példát!
VÁLASZ
X: „Nem tudod, hogy hol van a szemüvegem?”
Y: „Mintha a konyhapulton láttam volna az előbb.”
X: „Köszi, tényleg ott volt.”
REAKCIÓ
X: „Drágám, nem tudod, hogy hol van a szemüvegem?”
Y: „Csak azt tudnám, miért mindig rajtam keresel mindent?! Annyira rendetlen vagy!”
X: ….
Ismerős? Nekem sem.. 😀 Így indulnak a veszekedések, és a fenti esetben az is biztos, hogy a feleség válasza mögött nem a szemüveg hollétével kapcsolatos probléma áll, hanem valami egészen más, mélyebb sérelem.
Mondhatjuk, hogy ez természetes, mindenkivel előfordul, és ez így igaz is. Viszont minél tovább rágjuk a kérdést, annál inkább érezhetjük: mégse jó ez így, hiszen nem akarunk megbántani ok nélkül senkit, pláne nem azokat, akik még közel is állnak hozzánk… De akkor mégis mi lehet tenni?
Ha tetszik, ha nem, ha elcsépelt, ha nem: a megoldás (most is) a tudatosságban, az önismeretben és az érzelemkezelési rutinban keresendő.
A változás felé vezető első lépés,
hogy elismerjük és tudatosítjuk a tényt, hogy mi döntjük el, hogyan viselkedünk és ezért a felelősség is minket terhel. Ez talán keményen hangzik, de van három jó hírem ehhez kapcsolódóan:
- Sosem késő elkezdeni és tudatosan változtatni!
- Ér hibázni! Ugyanis, ha hibázol, azt jelenti, hogy próbálkozol.
- Őszintén bocsánatot kérni mindig lehetséges. Az, hogy erre a másik mit reagál/válaszol, már nem rajtunk áll.
Reakcióból tudatos válasz – két módszer
Jöjjön két eszköz, ami segíthet elindulni a reaktív üzemmódból a tudatos működés felé. Számtalan más módszer is létezik, de am ezt a kettőt összeköti az az önmegfigyelés, mit az egyik legalapvetőbb tudatosság segítő technika. Én ezért is kedvelem és ajánlom a Klinsemnek.
Amikor kibillensz a nyugalmadból, lépj egyet hátra!
A szavak és a tettek komoly következményekkel járhatnak, ezért az egyik legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk minél tudatosabb VÁLASZT adni arra, amivel szembesülünk. Ebben segít ez a gyakorlat.
- Állj meg! – Amint érzékeled, hogy valami azonnali reakciót vált(ana) ki belőled, állj meg pillanatra, és vegyél egy-két mély levegőt.
- Gondolkodj! – Szánj időt arra, hogy átgondolt
- milyen érzelmet tapasztalsz magadban?
- milyen gondolatok jelennek meg benned?
- van-e valami fizikai érzeted, ami felerősödik?
- Dönts! – Az érzelmeid, gondolataid és a testi értezeid tudatában már el tudod dönteni, hogy hogyan cselekedj. A különböző helyzetek különböző visszajelzéseket igényelnek, de a lényeg, hogy ezen a ponton már lehetőséged van tudatos döntést hozni, olyat, amit később kevésbé valószínű, hogy megbánsz.
- Válaszolj! – Ha a higgadtságod visszanyerted, add meg a VÁLASZT a másik félnek, úgy, ahogy azt a legjobbnak ítéled meg az adott helyzetben. Erre lehetősége lesz neki is VÁLASZOLNI, REAKCIÓ helyett.
Mikor ne használd a módszert: ha a saját biztonságod vagy más testi épsége miatt azonnali reakció szükséges. Ilyenkor nincs más út, mint a sürgős cselekvés!
Naplózz!
Tárd fel, hogy egy-egy nehezebb helyzetben, mi az, ami fontos infó lehet! Utólag könnyű okosnak lenni, talán most azt gondolod! De hidd el, ha kezdetben csak utólag is, de megfigyeled és így tudatosítod, mi történt, az automatikus rakcióidat megismered és egyre inkább hatással is leszel rájuk a későbbiekben. A tanulás a gyakorlással lehetséges!
Ezekre a kérdésekre célszerű refelektálni:
- Mi történt?
- MIlyen gondolataim voltak abban a helyzetben?
- Milyen érzelmek jelennek meg bennem?
- Milyen testi érzeteket tudtam megfigyelni?
- Mi az, amit másként tudok csinálni hasonló helyzetben?
Ha pedig szintet szeretnél lépni, ezt akár éles helyzetben is meg tudod próbálni. Ha csupán részben sikerül, 1-2 gondolat vagy érzelem jut csak eszedbe, akkor is óriásit léptél a tudatosság útján!
VÁLASZ vagy REAKCIÓ – a tranzakcióanalízis szemüvegén keresztül nézve
Ha tudod, hogy mikor ki beszél belőled egy-egy helyzetben, hatással leszel arra is, hogy mit beszél, vagyis az ösztönös REAKCIÓKAT felváltják a tudatos VÁLASZOK.
Ebben ad óriási támogatást a tranzakcióanalízis pszichológiai elmélet és eszközrendszer, amivel én is dolgozom. Abban támogat, hogy a működésed megismerésével, tudatos hozzáállással és a változtatásra nyitott szemlélettel tehetsz azért, hogy a kommunikációd, a viselkedésed és a döntéseid a valós szándékodat, igényeidet és céljaidat tükrözzék.
A tranzakcióanalízis eszközeit alkalmazó coaching folyamat segítségével lehetségessé válik, hogy ráláss, hogyan működik a személyiséged:
- megismerheted az egyes én-állapotaidat, azok működését, erősségeit, gyengeségeit;
- tudatosíthatod, hogy egy-egy helyzetben épp „ki beszél” belőled;
- meghallhatod a kommunikációd és a tetteid mögötti valós érzelmeidet és szükségleteidet;
- megláthatod, hogy mely én-állapotod szorul erősítésre, fejlesztésre
és erre a tudásra alapozva önazonosan változtass a viselkedéseden, megtanuld kezelni az érzelmeidet, egészséges határokat húzz önmagaddal (!) és mással szemben is.
Mit nyerhetsz mindezzel?
- stabil és erős ön- és ember ismeretet
- tisztább kommunikációs helyzeteket,
- őszintébb kapcsolódásokat,
- tudatos döntéseket
- és érzelemkezelési rutint.
Ha érdekel, hogyan segített ez a módszer azoknak, akikkel eddig együtt dolgoztam, érdemes elolvasnod pl. Blanka vagy Timi történetét is.
Ha pedig számodra érkezett el az idő a változtatáshoz, mert a működésed ahelyett, hogy támogatna, inkább megnehezíti a mindennapjaidat, gyere és dolgozzunk együtt azon, hogy a tudattalan működésed tudatossá váljon és elindíthasd azt a változást az életedben, amit szeretnél.
Várlak egy kötelten online konzultáción, ahol minden kérdésedre válaszolok. Itt tudsz időpontot kérni!