letölthető gyakorlattal
Képzeld el: Van egy célod, esetleg egy régi vágyad. Tervezgeted, álmodozol, dédelgeted. Talán már lépéseket is tettél felé.
Aztán egyszer csak beléd hasít egy gondolat: „Mi lesz, ha tényleg belevágok, és nem sikerül?”
És pár pillanattal később már ott tartasz, hogy elképzeled a lehető legrosszabb forgatókönyvet. Lehet, hogy nem szó szerint a híd alatt köt ki a történet, de a vége általában ugyanaz: visszalépsz. Kivársz. Még gondolkodsz rajta egy kicsit.
Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy nincs elég önbizalmunk, motivációnk vagy bátorságunk, pedig a legtöbbször nem ezek hiányoznak.
Nem is az az akadály, hogy a célunk elérhetetlen. Sokkal inkább az, hogy visszatartanak minket azok a gondolatok, amelyekkel lebeszéljük magunkat róla.
Erről olvashatsz a cikkben
Miért beszéljük le magunkat a számunkra fontos dolgokról?
Ismerősek ezek a mondatok?
„Ez nekem nem fog menni, mert…”
„Én erre alkalmatlan vagyok, mert…”
„Fogalmam sincs, hogyan kell, inkább bele sem kezdek.”
„Én ehhez túl béna vagyok.”
„XY próbálta, és belebukott. Nekem akkor hogyan menne?”
„Múltkor meséltem valakinek, és szerinte rossz ötlet.”
„Hiszek benne, hogy létezik … csak nem nekem.”
„Majd akkor fogom elkezdeni, ha még ezt vagy azt megtanultam, elolvastam vagy befejeztem.”
Elsőre akár logikusnak is tűnhetnek egy-egy helyzetben. Hiszen csak óvatosak vagyunk, reálisan mérjük fel a helyzetet. Nem akarunk fejest ugrani.
Legalábbis ezt mondjuk magunknak.
A valóság viszont az, hogy ezek általában nem egyszeri kételyek. Újra és újra felbukkannak: más helyzetben, más céloknál, más álmoknál is.
A helyzet változik, a kijózanító mondat ugyanaz marad.
Lehet, hogy először egy hétköznapi helyzetben jelent meg. Később pedig egy álom-vállalkozás, a párkapcsolat iránti vágy vagy egy régóta halogatott döntés kapcsán bukkan fel újra.
A pszichológiában ezeket a rögzült, visszatérő meggyőződéseket nevezzük korlátozó hiedelmeknek.
Mik azok a korlátozó hiedelmek?
A korlátozó hiedelmek olyan mélyen rögzült gondolatok vagy meggyőződések, amelyeket idővel igazságként könyvelünk el. Még akkor is, ha valójában csak egy lehetséges nézőpontot képviselnek, és nincs meggyőző bizonyítékunk arra, hogy igazak.
A korlátozó hiedelmekkel a coaching és több pszichológiai megközelítés is foglalkozik, mivel ezek a mélyen rögzült meggyőződések hatással lehetnek a döntéseinkre és a viselkedésünkre.
Ezek a hiedelmek nem úgy jelennek meg a fejünkben, hogy:
- „Ez csak egy vélemény.”
- „Ez egy régi történet rólam.”
Inkább úgy, mintha megállapítanánk egy tényt:
- „Én nem vagyok elég kitartó.”
- „Nekem ez nem szokott sikerülni.”
- „Én nem vagyok vállalkozó típus.”
- „Én nem tudok ismerkedni.”
- „Nekem nincs érzékem ehhez.”
Pedig ezek a mondatok valójában nem tények. Sokkal inkább olyan következtetések, amelyeket valamikor levontunk magunkról, a világról vagy a lehetőségeinkről.
A korlátozó hiedelmek ritkán bukkannak fel konkrét akadályként. Sokkal alattomosabbak ennél.
Nem azt mondják általában: „Ne csináld!”
Hanem inkább azt:
- „Várj még egy kicsit.”
- „Készülj fel jobban.”
- „Majd később.”
- „Most még nem vagy rá kész.”
És mire észbe kapunk, eltelt néhány hónap. Vagy akár néhány év is.
Honnan származhatnak a korlátozó hiedelmek?
Ha a korlátozó hiedelmek nem tények, akkor felmerülhet a kérdés: mégis honnan jönnek?
A legtöbben nem egyik napról a másikra jutunk arra a következtetésre, hogy „én ehhez nem vagyok elég jó” vagy „nekem ez úgysem sikerülhet”.
Ezek a gondolatok általában hosszabb idő alatt alakulnak ki, és az önképünk részévé válnak. Hatnak rájuk a gyerekkori tapasztalataink, a környezetünk visszajelzései, a családi minták, az iskolában szerzett élményeink és akár néhány meghatározó kudarcélmény is.
Előfordulhat, hogy valaki nyíltan mondott rólunk valamit. De az is lehet, hogy soha senki nem fogalmazta meg ilyen konkrétan, mi mégis levontunk egy következtetést a másik viselkedéséből, hangsúlyából.
Például:
- „Jobb, ha nem hibázom.”
- „Jobb, ha nem lógok ki a sorból.”
- „Jobb, ha biztosra megyek.”
- „Jobb, ha nem remélek túl sokat.”
Ezek a következtetések akár még segíthettek is eligazodni egy-egy élethelyzetben. A nehézség akkor kezdődik, amikor évek vagy évtizedek múltán is ugyanazok a szabályok működtetnek minket.
A korlátozó hiedelmek mögött ott találjuk a belső kritikus hangját is. Azt a hangot, ami figyelmeztet, óvatosságra int vagy éppen bírál, kritizál. És bár lapvetően védeni próbál, sokszor inkább visszatart attól, ami fontos számunkra.
Ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy pontosan honnan származik egy hiedelem. Hanem az, hogy ma hogyan hat az életedre. Segít vagy akadályoz?
Közelebb visz ahhoz, ami fontos számodra, vagy éppen eltávolít tőle?
Mert ami tíz vagy húsz évvel ezelőtt még hasznos stratégia volt, nem biztos, hogy ma is megállja a helyét.
Sokszor már az is fontos felismerés, amikor rájövünk, hogy egy visszatérő gondolat nem feltétlenül tény.
Ha kíváncsi vagy, milyen mondatokkal beszéled le magad a számodra fontos dolgokról, töltsd le az ingyenes önreflexiós gyakorlatot.
Segít ránézni azokra a gondolatokra, amelyek észrevétlenül is hatással lehetnek a döntéseidre, és közelebb kerülni annak megértéséhez, mi tarthat vissza attól, amire vágysz.
ITT TALÁLOD A LETÖLTHETŐ GYAKORLATOT
Honnan tudhatod, hogy egy korlátozó hiedelem áll az utadban?
A korlátozó hiedelmek felismerése nem mindig egyszerű. Éppen azért, mert általában nem úgy jelennek meg, mint egy kérdés vagy egy vélemény, hanem mint egy tény.
Nem azt mondja: „Mi van, ha nem vagyok rá képes?”
Hanem azt, hogy: „Én erre úgysem vagyok képes.”
Mégis vannak árulkodó jelek, amelyek segíthetnek felismerni, ha egy korlátozó hiedelem áll az utadban.
Régóta vágysz valamire, mégsem indulsz el
Vannak helyzetek, amikor valóban nem állunk készen valamire. De van különbség aközött, hogy tudatosan kivárunk, vagy a jól ismert kritikus mondatokkal beszéljük le magunkat, azaz, halogatunk.
Ha egy vágy vagy cél újra és újra felbukkan az életedben, mégsem történik valódi előrelépés, érdemes kíváncsian megvizsgálni, mi állhat a háttérben. A halogatásról itt írtam bővebben
“Másoknak lehetséges…, de nekem biztos, hogy nem”
Az egyik legárulkodóbb jel, amikor nem magában a célban kételkedsz.
Hiszel benne, hogy lehetséges pl. a boldog párkapcsolat / sikeres vállalkozást építeni / szakmát váltani / újrakezdeni.
Látod, hogy másoknak sikerül, akár még örülsz is velük. De a nap végén úgy gondolod, hogy rád ez nem vonatkozik.
Mintha az a dolog mindenki más számára elérhető lenne, csak te lennél a kivétel.
De vajon tényleg így van? Lehetséges, hogy te vagy az egyetlen élő ember, akinek nem sikerülhet az, amire vágyik?
A belső kritikus mindig talál egy újabb érvet
Bármit is szeretnél megvalósítani, a belső kritikusnak mindig lesz véleménye róla.
- Túl kockázatos.
- Túl korai / későn van már
- Nem vagy elég tapasztalt / felkészült / szép / jó….
A korlátozó hiedelmeket nem onnan ismerhetjük fel, hogy hangosan bemutatkoznak: „Helló, én egy korlátozó hiedelem vagyok!”
Sokkal inkább onnan, hogy újra és újra ugyanoda vezetnek: akadályoznak és eltávolítanak attól, amit szeretnénk, ami fontos számunkra.
Folyamatosan új feltételeket szabsz magadnak
„Majd akkor jelentkezem, ha …. / …kezdem el, ha… / ….vágok bele, ha…”
Természetesen vannak helyzetek, amikor a felkészülés nagyon is fontos. De ha a célvonal folyamatosan távolodik, és folyton megjelenik egy újabb feltétel, amit még előbb teljesíteni kellene, akkor lehet, hogy nem a tudás hiányzik.
Lehet, hogy inkább egy olyan történet tart vissza, amely újra és újra lebeszél a következő lépésről. A halogatás és annak a háttere itt is egy fontos kérdés.
Mi változik, amikor felismered a korlátozó hiedelmeket?
Ha idáig eljutottál, lehet, hogy felmerült benned a kérdés: Oké, de mit változtat az, ha felismerem, hogy egy korlátozó hiedelem áll a háttérben?
Az első és talán legfontosabb dolog, hogy elkezdhetsz másképp viszonyulni hozzá. Amíg egy hiedelmet tényként kezelünk, addig kevés mozgásterünk van.
Ha felismerjük, hogy valójában csak egy hiedelemről, egy régi történetről vagy egy idejétmúlt következtetésről van szó, akkor megjelenik a választás lehetősége.
Fontos, hogy
- nem kell rögtön egyetértenünk az ellenkezőjével.
- Nem kell bizonygatnunk magunknak, hogy minden sikerülni fog.
- És nem kell egyik napról a másikra kiforgatnunk a sarkából mindazt, amit eddig hittünk magunkról.
Elég egy pillanatra megállni, és kíváncsian ránézni: Valóban igaz ez?
A korlátozó hiedelmek felismerése nem a folyamat vége, hanem a kezdete. Az első lépés afelé, hogy tudatosabban válasszunk, és ne automatikusan azokból a (csa talán igaz) történetekből induljunk ki, amelyeket valamikor megtanultunk magunkról.
Amikor a vágy és a hiedelem ellentmond egymásnak – egy konkrét példa
Mikivel (37) a második coaching alkalmon került elő a korlátozó hiedelmek témája, bár akkor még nem neveztük így.
A kiindulópont: régóta vágyott egy párkapcsolatra. Nem arról volt szó, hogy ne próbálkozott volna. Voltak jó és kevésbé jó tapasztalatai is, összességében pedig nyitottnak érzete magát az ismerkedésre.
Az Érték–Hit–Hozzáállás modell segítségével kezdtük körbejárni a helyzetet, hogy jobban megértsük, hol lehet az elakadás.
A cél világos volt: egy szereteten, kölcsönös megbecsülésen és elköteleződésen alapuló párkapcsolatra vágyott.
Az értékei is ezt támogatták: fontos volt számára a bizalom, az elköteleződés és a kölcsönösség. A hozzáállásában is megvoltak azok az erőforrások, amelyek közelebb vihették ehhez a célhoz: nyitott volt az ismerkedésre, kezdeményezett és tett lépéseket.
A meglepetés a hiedelmeknél érkezett. Egyszer csak kimondta:
„Hiszek benne, hogy létezik. Látok is ilyen kapcsolatokat magam körül. De azt nem hiszem, hogy ez nekem össze tud jönni.”
Nem akkor döbbent meg, amikor ezt kimondta, hanem akkor, amikor visszaolvasta a saját szavait a táblán, amire jegyzeteltem.
Hirtelen meglátta az ellentmondást: nem a jó párkapcsolat lehetőségében kételkedett. Nem azt gondolta, hogy ilyen kapcsolat nem létezik. Saját magát zárta ki belőle.
Miközben a célja világos volt, az értékei támogatták, és lépéseket is tett az irányába, egy mélyen gyökerező hiedelem folyamatosan az ellenkezőjét súgta neki:
„Nekem ez úgysem sikerülhet.”
A felismerés önmagában természetesen nem oldotta meg Miki helyzetét. Nem lett másnapra párkapcsolata, és nem tűnt el egyik pillanatról a másikra az a belső hang sem, ami a korlátozó hiedelmet suttogta a fülébe.
Viszont történt valami fontos: láthatóvá vált a probléma.
Addig azt hitte, hogy a nehézséget csak a körülmények, a szerencse vagy éppen a megfelelő partner hiánya okozza. Ehelyett felismerte, hogy van egy belső meggyőződése, ami folyamatosan ellentmond annak, amire valójában vágyik.
Nem mellesleg világosan ráláttunk arra is, hogy ez a hiedelem, hogyan befolyásolja a működését egy-egy ismerkedési helyzetben: elmegy ugyan a randira, de belül kritikusan kommentálja a helyzetet. Főleg a hibákat keresi a másikban, hogy bebizonyítsa magának: “Na, ő sem az, akit keresek.”
Amíg ez a hiedelem láthatatlanul működött a háttérben, addig nem is tudott vele mit kezdeni. Onnantól viszont, hogy felismerte, elkezdhettünk dolgozni vele.
Nem azért, hogy egyik napról a másikra pozitív gondolkodásra cseréljük. Hanem azért, hogy először megértsük, mi van a háttérben, és ebből kiindulva megtaláljuk az utat, ami közelebb viszi ahhoz, amire valójában vágyik.
Sokszor már ez a felismerés is meghozza fordulópontot: nem oldja meg egy csapásra a problémát, de eljutunk oda, hogy végre nem keverjük össze a hiedelmet a valósággal.
Első lépés: ismerd fel, mi tarthat vissza attól, amire vágysz – letölthető gyakorlat
A korlátozó hiedelmek felismerése nem a folyamat vége, hanem a kezdete. Ahhoz, hogy változtatni tudjunk valamin, először érdemes meglátni, mi működik a háttérben.
Ehhez készítettem egy rövid önreflexiós gyakorlatot.
Segít felismerni azokat a visszatérő mondatokat, amelyekkel egy-egy helyzetben lebeszéled magad valamiről, ami fontos számodra,
és kíváncsian ránézni arra, milyen hatással vannak a döntéseidre.
ITT TALÁLOD A LETÖLTHETŐ GYAKORLATOT
A korlátozó hiedelmekkel azért érdemes foglalkozni, mert könnyen eltávolíthatnak minket attól, ami igazán fontos számunkra.
Nem feltétlenül úgy, hogy megálljt parancsolnak. Sokszor csak azt suttogják:
„Majd később.”
„Neked ez úgysem fog sikerülni.”
A célok, vágyak szubjektív dolgok és az is tény, hogy nem mindegyik van sikerre ítélve.
De érdemes emlékeztetni magunkat időnként: a legnehezebb talán nem is az, amikor valamiről kiderül, hogy nem sikerült. Hanem az, amikor soha nem derül ki, mi történt volna, ha megpróbáljuk.
Nem kell előre látnunk az egész utat. Sokszor az első lépés egyszerűen annyi, hogy megkérdőjelezzük azt a mondatot, amivel eddig lebeszéltük magunkat valamiről, ami pedig fontos lenne.
Gyakori kérdések a korlátozó hiedelmekről
Mi az a korlátozó hiedelem?
A korlátozó hiedelem egy olyan mélyen rögzült meggyőződés, amit igaznak hiszünk magunkról, másokról vagy a világról. Gyakran észrevétlenül befolyásolja a döntéseinket, és visszatarthat attól, hogy elinduljunk a számunkra fontos célok felé.
Milyen példák vannak korlátozó hiedelmekre?
Milyen Gyakori korlátozó hiedelmek például:
„Nem vagyok elég jó.”
„Nekem ez úgysem fog sikerülni.”
„Ehhez nincs tehetségem.”
„Majd akkor kezdem el, ha még jobban felkészültem.”
„Másoknak sikerülhet, nekem nem.”
Ezek a mondatok elsőre ténynek tűnhetnek, valójában sokszor csak a korábbi tapasztalatokból levont következtetések, amik nem biztos, hogy egyben igaz vannak korlátozó hiedelmekre?
Honnan erednek a korlátozó hiedelmek?
A korlátozó hiedelmek a gyerekkori tapasztalatokból, családi mintákból, iskolai élményekből vagy korábbi kudarcokból alakulnak ki. Eredetileg akár védelmet is nyújthattak, de hosszú távon akadályozhatják a fejlődést és a céljaink megvalósítását.
Meg lehet változtatni a korlátozó hiedelmeket?
Igen. A változás első lépése a felismerés. Ha tudatosítjuk, milyen gondolatokkal beszéljük le magunkat a számunkra fontos dolgokról, lehetőségünk lesz megvizsgálni és fokozatosan átformálni ezeket a meggyőződéseket.
Hogyan ismerhetem fel a saját korlátozó hiedelmeimet?
Érdemes figyelni azokra a visszatérő mondatokra, amelyek újra és újra felbukkannak, amikor valami fontos dologba szeretnél belevágni. Ha gyakran gondolod azt, hogy
„nem vagyok rá képes”,
„még nem állok készen” vagy
„nekem ez úgysem sikerül”,
akkor fontos tudatosítani, hogy valóban tényről vagy inkább egy korlátozó hiedelemről van-e szó.
Mi a kapcsolat a korlátozó hiedelmek és a halogatás között?
A korlátozó hiedelmek gyakran a halogatás egyik háttérben meghúzódó okai. Ha elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók, nem állunk készen vagy úgysem sikerülhet, halogatni fogjuk a számunkra fontos dolgokat, lépéseket.
Ilyenkor valójában nem magát a feladatot halogatjuk, hanem azokat a kellemetlen érzéseket és félelmeket, amelyeket a helyzet kivált belőlünk.




