“Még mindig nem csinálom elég jól!!”

Avagy, hogyan lesz a kritikus hozzáállásodból, a tökéletességre való törekvésből egyensúly és elégedettség?

Jellemző rád, hogy kritikus, elégedetlen vagy önmagaddal, esetleg másokkal is? Általában a maximumra törekszel, a hibát nehezen fogadod el? Előfordult már veled, hogy elkötelezetten igyekeztél valamin, de egy idő után türelmetlenné váltál, mert még mindig nem ment úgy, ahogy azt elvártad magatól?

És voltál már ettől az egésztől nagyon fáradt? Érezted már azt, hogy a nagy akarásban és tökéletesség hajszolásban elveszel valahol útközben? Sikerült, amit akartál, de végül mégsem tudtál örülni neki?

Ha igen, itt az ideje, hogy közelebbi kapcsolatba kerülj a saját belső kritikusoddal és elkezd lehalkítani, hogy önmagad nyomasztása és bántása helyett el tudj indulni az egyensúly és a megelégedettség felé. Ebben segítek neked most.

A belső kritikus 

elnevezése bár nem túl bíztató, valójában nagyon fontos szerepet tölt be az életedben. Forrása – a tranzakcióanalízis pszichológiai elmélete szerint, amivel én dolgozom- a Kritikus Szülői én-állapot, ami azért működik mindannyiunkban, hogy a parancsaival és szabályaival vezessen és megvédjen attól, hogy bajba kerüljünk. Pl., hogy ne szaladj át a piroson, mert elüt egy autó. 

Vagyis, fontos a mindennapi életben való hatékony működéséhez. Arról, hogy 

• mi az eredeti funkciója,
• hogyan tud túlságosan dominánsá válni,
• mit tudsz tenni a túl erős belső kritkusoddal, 
• hogyan kezdj hozzá ahhoz, hogy lehalkítsd, 
• és ebben az önegyüttérzés hogyan tud segíteni neked, 

egy korábbi blog posztban ITT olvashatsz. 

Most egy szemléletmóddal szeretnélek megismertetni, ami abban fog neked segíteni, hogy önmagaddal megengedőbb, empatikusabb módon viselkedjen a mindennapokban és ezzel halkítsd a kritikus hangokat.

Köszönöm, “lagom”! – Vagyis: “Köszönöm, pont elég, pont jó!

A svéd „lagom”(ejtsd: lágom) kifejezés egy olyan fogalom, amelyet nehéz egyetlen szóval lefordítani, leginkább azt jelenti, hogy “pont elég”. A lagom egyfajta szemléletmódot és értékrendet is jelent, amely a kiegyensúlyozottságra és a mértékletességre épül, azt sugallja meg lehet elégedni azzal, ami van, vagyis

• Fontos, hogy a dolgokat a megfelelő mértékben és egyensúlyban kezeljük. 
• Nem kell túlzásba vinni semmit: sem többet, sem kevesebbet nem kell tenni, mint ami szükséges.
• A 80% nem kevés, hanem jó.
• Mindenki megkapja, ami jár neki, de senki sem ragad magához túl sokat.

A lagom-ot működtetni leginkább azáltal lehet, hogy figyelmet fordítunk az EGYENSÚLYRA az életünk különböző területein. Emellett tudomásul vesszük, hogy ha valamiből többet kell csinálni időszakosan, mint korábban, akkor az ehhez szükséges erőforrást máshonnan (más rovására) kell átcsoportosítani, vagyis csökkenteni, hogy az egyensúly így is fennmaradjon. 

Tehát NEM-et kell tudni mondani, határokat szabni mások és önmagunk felé is ahhoz, hogy IGEN-t mondhassunk a számunkra valóban fontos dolgokra és nem mellesleg önmagunkra is.

A lagom-ban a tökéletességnek, a maximalizmusnak nincs helye. Miért? Mert a lagom szerint nem attól lesz jó valami, hogy tökéletes. 

A  maximalizmus, a tökéletesség hajszolása, a hiba elutasítása …

…. mind-mind olyan teher, ami a saját túlműködő belső kritikusunk rak ránk. Nem ismeri az egyensúlyt, a mértékletességet, az önegyüttérzést, az erőfeszítésben megtalálható örömöt (!). Azt, ami már kihívás, de még a jó érzés is benne van.

Mindezt a szégyen, a bűntudat, a megfelelni akarás, a kontroll elvesztésétől való félelem nehéz érzelmei mozgatják legbelül. És talán meg fog lepni, de mindez a halogatás előszobája is egyben, hiszen aki a tökéleteset fogadja csak el, a hibát nem tartja OK-nak, azzal előfordulhat, hogy valamibe pont ezért nem kezd bele… ennyit az álmokról és nagy tervekről.

Ezért ha jellemző rád, hogy a 100 vagy 120%-ig  nem állsz meg, túlnyúlva a saját határaidon, nem fogadod el a hibát és ha rosszul alakulnak a dolgok, bűntudatot érzel, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:

• “Mikor éreztem azt legutóbb, hogy igazán elégedett vagyok?”
• “Miért fontos nekem, hogy valami tökéletes legyen?”
• “Ki az, aki azt mondja bennem: kevés vagyok, ha nem érem el a 100%-ot?”
• “Mi történne, ha XYZ  témában kiengedném a kezemből az irányítást?”
• “El tudom fogadni, ha a 100% lehet, hogy csak 90%? Vagy csak 80%? Ha nem, miért nem?”
• “Meg tudom találni a teendőimben azt a pontot, ami már kihívás, de még nem fájdalom?”
• “Van olyan tevékenység az életemben, amit örömmel, elvárások nélkül tudok végezni?”

…. és válaszolj rájuk önmagadnak. 

Kiabál benned a kritikus hang? Vagy talán “nem is érted” ezeket a kérdéseket? Azon gondolkodsz, hogyan lesz ebből egyensúly? Ez teljesen OK, mert jól érzed, néhány kérdéstől még nem fog változni a helyzet. Viszont első lépésnek PONT JÓK-k. De van tovább is, persze!

Lagom a mindennapokban

A tudatosságod fejlesztése és a lagom szemlélet gyakorlása között szoros összefüggés van. Ha tetszik ez a szemlélet, az alábbiakban találsz néhány teljesen hétköznapi helyzetet, ahol gyakorolhatod a “pont elég” szemléletét:

• Rendszeresen szánj időt arra, hogy végiggondold a napodat/hetedet. Vizsgáld meg, hogy meg tudott-e mutatkozni a mértékletesség vagy túl sokat vállaltál magadra? Gondold át, mi volt túlzás, hol hiányzott az egyensúly.
• Gyakorld a hálát! Elcsépeltnek hangzik, de nem az! A hálával ráviszed a fókuszt mindarra, ami jó az életedben, aminek örülsz, amit sikerként élsz meg.
• Ismerd meg és tanuld meg lehalkítani a belső kritikusod: azt, aki piszkál, aki elégedetlen, aki azt mondja, a jó nem elég jó, a legjobb kell, … de miért is?
• Ha egy feladatot végzel, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól, hogy az elért eredmény megfelelő-e a kívánt célokhoz képest. Nem kell minden esetben tökéletes eredményt elérni – a lagom arról szól, hogy meglássuk a “pont jó”-t és meg tudjunk vele elégedni.
• Tisztázd a valós igényeidet! Tényleg szükséged van még egy kávéra/sütire, mert éhes vagy, vagy csak unatkozol és el akarod ütni az időt valamivel?
• Ha edzel, jógázol, figyeled meg, hogy hol vannak a határaid. Lásd meg, mikor túlnyújtod, túlfeszíted, túl erőlteted magad és tanulj meg ott megállni, ahol a tested azt mondja, eddig és nem tovább!
• Tartsd tiszteletben a saját határaidat. Ne vállalj magadra többet, mint amennyit valóban tudsz és meg is akarsz (!) tenni, és ne engedd, hogy mások túlzott elvárásai befolyásolják a saját jólétedet.
• Dolgozz okosabban, ne pedig keményebben! Ha kihívást jelent az időmenedzsment, beúszol a felatokkal, akkor érdemes megtanulnod jól szelektálni a feladatok között. Ez egyben a határhúzással kapcsolatos nézeteidre is rávilágít.
• Tudatosan szánj időt a pihenésre és a regenerálódásra. Ne hagyd figyelmen kívül a tested és a lelked szükségleteit se. Ez nem egy érdem, vagy egy ajándék, hanem elemi szükséglet, hogy hatékony és boldog lehess a mindennapokban.
• Figyelj a kapcsolódásaidra! Keresd azokat az embereket, akik támogatnak téged az egyensúly megtalálásában, és akik elfogadják, ha nem-e-t mondasz nekik.

Minden egyes út kis lépések sorozata

A fenti kérdések és a napi tudatos odafigyelés segít kapcsolódni önmagaddal és elindulni afelé, hogy megértsd, mi történik benned. Ez kell, ahhoz, hogy tudatosan kilépj az „ördögi körből” és a viselkedésedet megváltoztatva

• tudatosan kapcsolódj önmagaddal,
• meghúzd a határaidat a belső kritikusod felé,
• jobban kezeld a nehéz érzelmeidet, 
• önazonosabban dönts, hogy mit szeretnél valóban,
• és képviseld is magad ebben.

Ha pedig úgy érzed, támogatásra van szükséged ahhoz, hogy  tudatos határokat szabja a saját belső kritikusodnak, mert azt szeretnéd, hogy ne bántson, hanem az eredeti funkciója szerint védelmezzen és támogasson, jelentkezz be hozzám egy ingyenes konzultációra és dolgozzunk együtt a változáson.

Kíváncsi vagy, mások hogyan élték meg a belső kritikusokkal való munkát és milyen eredményre jutottak?

Ismerd meg Kati, Blanka vagy Timi történetét.